Kihívás teljesítve!!!
... és büszke vagyok magamra!!!
Kicsit félve vágtam bele,de utólag visszagondolva komolyabb kétségem nem volt a sikert illetően.
Minden órát végigcsináltam, minden alkalommal kiadva magamból az aznapi maximumot. Nem is értem honnan volt bennem ennyi erő és elszántság. Álmosan, fáradtan, izomhúzódással, náthásan. Tulajdonképpen végig élveztem, még akkor is, amikor "kicsit" nehezebben ment.
A 27. napon nyugtáztam, hogy nem kellett még kihagynom, nem kényszerültem duplázásra. Kicsit sajnáltam is, gondoltam érdekes lett volna megtapasztalni.
És ha már gondoltam rá, hát meg is kaptam:))
A 29. nap nem tudtam elmenni, csak az este 8-as órára volt esélyem munka után, de túlóráznom kellett.
Így a 30. napot és a sikeres teljesítést egy duplázással ünnepeltem. Jó döntés volt egy hónappal ezelőtt, hogy az utolsó napra szabadnapot kértem:)
15.30 Kriszti
Kevesen voltunk, sokan harmincasok és közülünk is sokan duplázók. Nem volt meleg, könnyen ment minden. Kriszti fantasztikusan vitte az órát. A végén "vastaps" a teljesítőknek, majd még egy a duplázóknak bátorításul. Már ezért megérte. A relaxáció alatt kiszakadt belőlem a sírás. Nem tudom miért. Nem tudom leírni az érzést...
Ezután fél óra pihi.
Nagyon jól esett a Mikulás hozta mandarin és mogyoró az alma mellé. Meg a száraz ruha, és a fél liter vízben feloldott L-karnitin pezsgőtabletta és magnézium ampulla is. És megtudtam azt is, pár alkalom még, és 200-as leszek! Egyik ámulat a másik után. Feldobottan mentem be a terembe, alig vártam a kezdést.
17.30 Andy
"Tömeg" "Meleg"
Nem állítanám, hogy könnyen ment. Azt hittem lazább leszek, de inkább nagyon óvatosnak kellett lennem, mert azt éreztem, hogy lemerevedtek az izmaim. Szokás szerint kiadtam amit lehetett. A vége felé türelmetlen lettem kicsit. Mint egy gyerek. Alig vártam hogy vége legyen. De nem azért mert bármi rossz lett volna:))
Most nem sírtam. Boldog voltam, elégedett és büszke magamra.
Hazaúton elkísért a matracom. Érdekes érzés volt. Az ő jutalma az, hogy végre kiszáradhat és illatos lehet megint. Az enyém még nem tudom mi. Úgy érzem kell még pár nap hozzá, hogy letisztuljon az elmúlt 30.
Kiutaltam magamnak 2 vagy 3 szabadnapot. Semmi mozgás, csak masszázs. Írás-olvasás. Pihenés.
Aztán jövő héttől indul a "karácsonyi hajrá", pótolnom kell a lemaradásokat. És el kell kezdenem a futást is visszaépíteni a napjaimba.
Köszönet mindenkinek, aki akarva akartalan segített és támogatott. Fizikailag, lelkileg, jó szóval, nézéssel, jelenléttel.
És végül de nem utolsó sorban: elismerés és gratuláció minden teljesítőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése