Emberek között és emberekkel dolgozom.
Mióta elindult az ősz, folyamatosan van körülöttem náthás és/vagy influenzás. Minden évben igyekszem elkerülni-megelőzni, hogy ne kapjam el, de sosem sikerül. Egy szezonban 1x biztosan én is beleesem.
Mikor elkezdtem a kihívást, arra gondoltam, ha eddig nem, akkor már biztos nem. Nagyjából egy-két hete zakatol szinte folyamatosan az agyamban, hogy milyen jó, hogy eddig megúsztam, remélem most már kihúzom betegség nélkül a végéig. Nem tudtam elhessegetni ezeket a gondolatokat. És meglett az eredmény.
Kedd, 21. nap
Előző délután bevérzett kicsit a jobb szemem, én észre sem vettem, Zoli hívta fel rá a figyelmem. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem okozott problémát. Éjszaka már nem voltam ilyen nyugodt. Nyugtalanul aludtam, forgolódtam, majd arra ébredtem, hogy fáj a szemem és a torkomba egy sündisznó költözött be. Ezek után nem sokat aludtam, próbáltam nyugtatni magam, hogy reggelre elmúlik, de nem ment. Reggel fél 6, ébresztő. Rögtön pokolba kívántam a napot, rettenetesen fájt a torkom, a fejem és a szemem, borzasztóan álmosnak éreztem magam Bele sem mertem gondolni, hogy fogom átvészelni a 12 óra munkát és utána az esti jógát. Belenéztem a tükörbe és a látvány sem javított a helyzeten. Sőt!
Azért lenyomtam a napot, közben beszereztem ezt-azt a gyógyszertárból, de nem segített.
Este elvonszoltam magam (szó szerint) jógázni. Az vezérelt, hogy eddig még nem kényszerültem kihagyásra és duplázásra. Tehát amíg mozogni tudok megyek, hátha rosszabbul leszek és akkor kell majd a kényszerpihenő.
Óra előtt feküdtem a teremben, fájt minden légvétel, rettenetesen sajnáltam magam és aggódtam kibírom-e, miközben kicsit elszenderedtem. Elég sok energia kellett hozzá, hogy Kriszti hangjára összekapjam magam.
Ezután végig úgy telt el az óra, hogy azt éreztem, ez nem is én vagyok, nem is én csinálom. Olyan volt az egész, mintha kívülről látnám magamat és csak zsibbadt lebegést éreztem. Fura, ködös állapot. Érdekes ahogyan az emberi agy működik. Önvédelem? Mindegy is, a lényeg: túléltem.
Jó lett volna ha Zoli kocsival hazavisz, de éppen aznap nem úgy jött ki a lépés. Hazaúton végig maradt a "kívülálló" állapot. Otthon elalvás előtt 1 pohár vörösbor, 1 csésze mézes-fahéjas-szegfűszeges forró tej, egy kupica jóféle házipálinka, Bioptron lámpa és Magnapress mágnesterápia, majd ájult alvás.
Szerda, 22. nap
Nagyjából 11 órát aludtam egyfolytában. Mikor felkeltem a torkom még fájt, és a szemem sem lett jobb. Legszívesebben ágyban maradtam volna egész nap, de várt rám a 16.30-as óra és utána egy éjszakai műszak. Szóval összekaptam magam, és végül nem is volt olyan rossz. Sőt! Jobban éreztem magam, mint vártam.
Csütörtök, 23. nap
Reggel mentem haza munkából, kicsi kitérővel. Előző éjszaka nem volt túl rossz a műszak, köszönet ezért Andinak, aki segített, és kicsit megkímélt. Otthon keveset aludtam és azt is rosszul. Mikor délután felébredtem, örültem, mert nem fájt a torkom, de nem örültem, mert elkezdett folyni az orrom. Előre tervezetten csak az este 8-as órára mentem el. Addig pihentem. Zoli "kötelezően" vitt és hozott, mert közben megérkezett a front és kellemetlen jeges szél fújt az utcán. Az óra meglepően jól telt, az orrom nem volt eldugulva és simán kaptam levegőt, csak 2x kellet orrot fújnom, nem kellett köhögnöm és tüsszentenem sem:))) valamint volt elég energiám, magam sem értem honnan. Zoli otthon maradt velem, összebújás, Tv nézés, finom vacsora, 2 pohár bor, 1 Coldrex forróital. Jól aludtam:))
Péntek 24. nap
Sokkal jobban vagyok, megint aludtam 10 órát. Orrom kicsit "nedves", olyan mintha vödör lenne a fejemen, de jó a közérzetem, nem fáj semmim és a szememben is szívódik fel a bevérzés. Örülök!!
17.30-ra mentem. Meglepően kevesen voltunk, jó volt a hőérzet. Félelmetes energiák jöttek elő belőlem. Klasszisokkal jobban mentek a gyakorlatok, mint eddig bármikor. Kinyújtottam a lábam álló fej-térd tartásban, a homlokom is majdnem leért terpeszben gólyaállásnál, és mindkét oldalra "tökéletesen" ment a lábujjhegyállás. Közben még vigyorogtam is, nem is keveset, élveztem az egészet és eszméletlen jól éreztem magam. Megkockáztatom, hogy a kihívás alatt ez volt az eddigi legjobb órám!!!!
Amit ezalatt a néhány nap alatt megtanultam, az az, hogy a kellemetlenségeket jobb elfogadni és együtt létezni velük. Valamint a nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket. A nyereség pedig, hogy testben és lélekben erősebben mehetünk tovább.
Namaste
2012. november 30., péntek
2012. november 27., kedd
Linda:30/13-19
A múlt hetem maga volt a szenvedés... kimerültem, elfáradtam, és úgy jógáztam, amire nem vagyok büszke. A migrén után két nappal jött egy újabb, és utána már egész héten kész voltam. Aztán úgy döntöttem, hogy vasárnap megszavazom magamnak a második pihenőnapot, hátha rendbe tesz.
Szerencsére tényleg ez kellett, tegnap már nagyon jól ment és a mai is szuper volt, végre tudtam szinte teljes erőbedobással dolgozni. Remélem a következő 9 nap alatt a 11 óra is hasonló lesz, mert még hátra vannak a duplázások. Kezdem megszokni a kókuszvíz ízét és újra jól alszom.
Szerencsére tényleg ez kellett, tegnap már nagyon jól ment és a mai is szuper volt, végre tudtam szinte teljes erőbedobással dolgozni. Remélem a következő 9 nap alatt a 11 óra is hasonló lesz, mert még hátra vannak a duplázások. Kezdem megszokni a kókuszvíz ízét és újra jól alszom.
2012. november 26., hétfő
Tímea: 20
Egyik nap jobb, másik rosszabb. Nem találtam összefüggést. Eddig még.
A 17. átlagosan telt. Megint "semmi extra".
A 18. napon nagyon erőtlen voltam, nehezemre esett a legkisebb mozgás is. Azért nyomtam, mint minden nap. A pulzusom végig az egekben volt. Nem jellemző. Kimerülés, mélypont? Nem tudom. Az adott erőt, hogy a mellettem gyakorló "sportos" férfinak is láthatóan nehezére esett. Hason fekvő hullapózban jólesően simogatott a mellettem fekvő kilégzése.
A 19. napon minden körülmény ideális volt. Pihent voltam, nem voltunk sokan, nem volt meleg. Energiák rendben, könnyen mozogtam. És mégis: az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem, vagy alig tudtam megtartani magam. Képtelen voltam koncentrálni, pedig nagyon igyekeztem. Mindenre tudtam figyelni, csak magamra nem. Zavart a "nem túl összeszedett" környezetem is. Pedig általában elég jól kizárom a beszélgetőket, hangosan légzőket, más tempóban gyakorlókat, relaxáció alatt hangosan távozókat. Ma nem ment. Az óra végére feszült voltam, és bosszús.
Ma volt a 20. nap. Minden könnyen ment. Nem fájt semmi. (Kivéve a két térdem, amit kidörzsöltem az elmúlt napok alatt, és tegnap kirepedt rajta a száraz bőr.) Élveztem, hogy az eddigiekhez képest már majdnem leér, majdnem kinyúlik, mindjárt meglátom.
Hamarosan vége. Már csak 10 nap.
Nem tudom, hogy örülök vagy szomorkodom emiatt.
Csak azt tudom, hogy várakozásomon felül teljesítettem eddig, és bármi lesz is a még hátralévő időben, már megérte!!!!
Namaste
A 17. átlagosan telt. Megint "semmi extra".
A 18. napon nagyon erőtlen voltam, nehezemre esett a legkisebb mozgás is. Azért nyomtam, mint minden nap. A pulzusom végig az egekben volt. Nem jellemző. Kimerülés, mélypont? Nem tudom. Az adott erőt, hogy a mellettem gyakorló "sportos" férfinak is láthatóan nehezére esett. Hason fekvő hullapózban jólesően simogatott a mellettem fekvő kilégzése.
A 19. napon minden körülmény ideális volt. Pihent voltam, nem voltunk sokan, nem volt meleg. Energiák rendben, könnyen mozogtam. És mégis: az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem, vagy alig tudtam megtartani magam. Képtelen voltam koncentrálni, pedig nagyon igyekeztem. Mindenre tudtam figyelni, csak magamra nem. Zavart a "nem túl összeszedett" környezetem is. Pedig általában elég jól kizárom a beszélgetőket, hangosan légzőket, más tempóban gyakorlókat, relaxáció alatt hangosan távozókat. Ma nem ment. Az óra végére feszült voltam, és bosszús.
Ma volt a 20. nap. Minden könnyen ment. Nem fájt semmi. (Kivéve a két térdem, amit kidörzsöltem az elmúlt napok alatt, és tegnap kirepedt rajta a száraz bőr.) Élveztem, hogy az eddigiekhez képest már majdnem leér, majdnem kinyúlik, mindjárt meglátom.
Hamarosan vége. Már csak 10 nap.
Nem tudom, hogy örülök vagy szomorkodom emiatt.
Csak azt tudom, hogy várakozásomon felül teljesítettem eddig, és bármi lesz is a még hátralévő időben, már megérte!!!!
Namaste
Hú(sz)
Ma reggel 7-kor mentem a 20. órára. Annyira boldog vagyok, hogy már ilyen jól állunk:D Nekem még mindig tök jó a kedvem, habár a tegnap meg tegnapelőtt nem voltam pompázatos, dehát ilyen is kell, nem? Tegnap óra után és úgy egész nap fájt a derekam bal oldala, de ma órán helyrejött (persze kíméltem ezerrel, meg óra után kámforos krémmel kentem).
És egy ideje sokat ropogok, és jólesik. Ez gond? Ugye, nem fogok eltörni? (:))) A gerincem szokott, és nem is annyira órán, mint utána, nap közben, amikor egy jóóó nagyot nyújtózom.
És egy ideje sokat ropogok, és jólesik. Ez gond? Ugye, nem fogok eltörni? (:))) A gerincem szokott, és nem is annyira órán, mint utána, nap közben, amikor egy jóóó nagyot nyújtózom.
2012. november 25., vasárnap
30/15-17-18-19
Múlt hét szerda óta arra sem volt időm (sem energiám vagy kedvem...), hogy írjak. Ez egyértelműen a mélypont jele... Szerdán elmentem órára. Túlélős történet volt, elég nehezen bírtam, és nem ment a koncentráció sem.
Csütörtökön reggeltől este 9-ig tomácsoltam, ezért ezt a napot ki kellett hagynom. Kb fél kilenckor a rendezvényen ülve azon gondolkoztam, melyik ászanánál tarthat az óra. Ez már tuti függés!
Pénteken reggel 10-től déltuán kettőig tolmácsoltam, majd irány a bölcsi, gyerekkel mamához, irány a fél 4-es óra, aztán héttől éjfélig ismét tolmácsolás... Egyáltalán nem volt kedvem elmenni órára. Annyira szerettem volna inkább a gyerekekkel lenni, de egymás után két napot nem lehet kihagyni, és ha már a közepéig eljutottam, nem adom fel. Szóval lenyomtam az órát és meglepetésemre jól is esett. Andi annyira jól összehangolta a csoportot és nagyon precíz. Ez nagyon sokat segített abban, hogy "összeszedjem magam".
Egyfolytában iszom a vitamint és sok gyümölcsöt, zöldséget eszem, meg mandulát, de a húst nem nagyon kívánom. (lehet, hogy szépen-lassan újra vegetáriánus leszek, de nem akarom erőltetni "agyból") Magnéziumból szerintem nincs elég, mert gyakran elfárad óra közben a karom, alig bírom a levegőben tartani és az elmúlt három napban begörcsölt a lábujjam, a csípőm és a hasizmom is... (szerencsére nem egyszerre :-) az vicces lenne)
Szombaton Linda óráján voltam délután. "kis halál". Mindent beleadtam, mindenem fájt, úgy éreztem, semmi nem megy. A "köszönd meg a testednek" résznél őszintén megnéztem, mi lenne a válaszom. A következő mondat jött: "Köszönöm te sze...tláda, hogy egész életemen keresztül veled kell bajlódnom" - Azta! Ráeszméltem, hogy mennyit bántom magam gondolatban, és hogy milyen kegyetlen vagyok önmagammal... Az óra végi felolvasás pedig megadta a kegyelemdöfést. Beborultam...
Vasárnap reggel játszottunk a jógakártyával a gyerekekkel. Nagyon élvezték és édesek voltak! :-) Vasárnap délelőtt 10-kor Orsi óráján voltam. Az elején zavart, hogy az első sorban álltam, de aztán elengedtem, és azt hiszem, kezdek újra talpra állni. Tudtam összpontosítani, mindent beleadtam és jól ment. Érzem, hogy erősödik a lábam, és egyre jobban meg tudok állni az egyensúly gyakorlatokban. A Tricansana viszont egyáltalán nem megy. Ezt a pózt egyszerűen nem veszi be a testem... Jobb lábbal előre még csak-csak megy, de ballal... Siralmas és egyáltalán nem érzem, mit kellene változtatni. De bizakodom... A többinél is folyamatosan jönnek az apró kis változtatások, amitől egyre jobb lesz.
És persze mindig emlékeztetnem kell magam, hogy legyek türelmes önmagammal, hiszen még alig egy hónapja csinálom.
Nem tudom, mi jön még, de nagyon sok minden történt a felszín alatt, mióta elkezdődött a kihívás... Nagyon örülök ennek, mert úgy érzem, hogy újra igazán élek :-)
Csütörtökön reggeltől este 9-ig tomácsoltam, ezért ezt a napot ki kellett hagynom. Kb fél kilenckor a rendezvényen ülve azon gondolkoztam, melyik ászanánál tarthat az óra. Ez már tuti függés!
Pénteken reggel 10-től déltuán kettőig tolmácsoltam, majd irány a bölcsi, gyerekkel mamához, irány a fél 4-es óra, aztán héttől éjfélig ismét tolmácsolás... Egyáltalán nem volt kedvem elmenni órára. Annyira szerettem volna inkább a gyerekekkel lenni, de egymás után két napot nem lehet kihagyni, és ha már a közepéig eljutottam, nem adom fel. Szóval lenyomtam az órát és meglepetésemre jól is esett. Andi annyira jól összehangolta a csoportot és nagyon precíz. Ez nagyon sokat segített abban, hogy "összeszedjem magam".
Egyfolytában iszom a vitamint és sok gyümölcsöt, zöldséget eszem, meg mandulát, de a húst nem nagyon kívánom. (lehet, hogy szépen-lassan újra vegetáriánus leszek, de nem akarom erőltetni "agyból") Magnéziumból szerintem nincs elég, mert gyakran elfárad óra közben a karom, alig bírom a levegőben tartani és az elmúlt három napban begörcsölt a lábujjam, a csípőm és a hasizmom is... (szerencsére nem egyszerre :-) az vicces lenne)
Szombaton Linda óráján voltam délután. "kis halál". Mindent beleadtam, mindenem fájt, úgy éreztem, semmi nem megy. A "köszönd meg a testednek" résznél őszintén megnéztem, mi lenne a válaszom. A következő mondat jött: "Köszönöm te sze...tláda, hogy egész életemen keresztül veled kell bajlódnom" - Azta! Ráeszméltem, hogy mennyit bántom magam gondolatban, és hogy milyen kegyetlen vagyok önmagammal... Az óra végi felolvasás pedig megadta a kegyelemdöfést. Beborultam...
Vasárnap reggel játszottunk a jógakártyával a gyerekekkel. Nagyon élvezték és édesek voltak! :-) Vasárnap délelőtt 10-kor Orsi óráján voltam. Az elején zavart, hogy az első sorban álltam, de aztán elengedtem, és azt hiszem, kezdek újra talpra állni. Tudtam összpontosítani, mindent beleadtam és jól ment. Érzem, hogy erősödik a lábam, és egyre jobban meg tudok állni az egyensúly gyakorlatokban. A Tricansana viszont egyáltalán nem megy. Ezt a pózt egyszerűen nem veszi be a testem... Jobb lábbal előre még csak-csak megy, de ballal... Siralmas és egyáltalán nem érzem, mit kellene változtatni. De bizakodom... A többinél is folyamatosan jönnek az apró kis változtatások, amitől egyre jobb lesz.
És persze mindig emlékeztetnem kell magam, hogy legyek türelmes önmagammal, hiszen még alig egy hónapja csinálom.
Nem tudom, mi jön még, de nagyon sok minden történt a felszín alatt, mióta elkezdődött a kihívás... Nagyon örülök ennek, mert úgy érzem, hogy újra igazán élek :-)
2012. november 23., péntek
A közepétől már kifele szalad a nyuszi az erdőből...
Nekem tegnap volt a legjobb, valahogy pont ráéreztem, hogy minden gyakorlatba egy picit többet adjak bele, mint amennyit bőven kibírnék, de picivel kevesebbett, mint amennyitől meghalnék:-D Azt hiszem, tegnap összejött nekem egy flow, ami eddig sosem. Nagyon jó érzés volt így dolgozni!
Aztán éjjel nem igazán ment az alvás, csak néztem nagyokat a sötétbe, mintha ott keresném _A_ válaszokat, átgondoltam, hogy tényleg megvolt a mai magnézium adag, meg zakatolt a fejemben sokminden, amit reggel sem tudtam itthon hagyni, úgyhogy a mai sokkal rosszabbul ment. Bocsánat:/. A testem sem volt partner, a jobb oldalammal csináltam valamit az éjszaka:-))), de holnapra már biztosan újra rendben lesz.
Úgy tűnik, mások most vannak mélyrepülésben, mint ahogy én voltam múlt héten. Olyan ez, mint a kerékcserék a forma1-ben, remélem, én már kihúzom ezekkel a gumikkal a célig, mert még egy mélyponthoz semmi, de semmi kedvem. Különösen azért, mert nem csak másodpercek kérdése, mint egy kiállás.
De aki most benne van, annak innen már csak jobb lesz, és utána sokkal könnyebbnek fog tűnni minden :-)!
Már kevesebb, mint egy (15 darabos) doboz mosógélkapszulát kell elmosnunk a jógacuccokra, és teljesítettük a 30 napot!
2012. november 22., csütörtök
Tímea 30/16
Tegnapi fájdalom szerencsére mára elmúlt (tehát valószínüleg csak a farizmomat erőltettem meg). Jó hír.
Az is segített, hogy tegnap néhány óra leforgása alatt igen intenzív kezelést kapott. 1db 100mg-os Voltaren tbl, Flector krém, mágnes kezelés, majd Zoli masszázs fekete nadálytő krémmel, végül Mottó tapasz. Tervezett futást is kihagytam, nem mertem kockáztatni. Most mindenek felett elsőbbséget élvez a kihívás!
Délelőtt rettenetesen megkívántam egy jó sós fűszeres májas hurkát. Ez pedig nem jellemző rám, mert amúgy kevés húst eszem és ritkán, disznót pedig szinte soha.
Az állam alatt egyre határozottabb megjelenésű egy érdes száraz terület. Pár napja jöttem rá hogy mitől:)))
17.30 Andy
Nagyon jól esett az óra, lazább voltam és könnyen ment. Néha azért szolidan bejelzett a tegnapi fájdalom, hogy tudjam hol a határ:)) Óra után mondták hogy meleg volt nagyon. Nekem nem tűnt fel, viszont ömlött rólam egész végig az izzadtság (pompás érzés volt), sőt utána sem maradt abba még vagy egy órán keresztül.
Ilyen "apróságoknak" örül egy 30 napos.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Az is segített, hogy tegnap néhány óra leforgása alatt igen intenzív kezelést kapott. 1db 100mg-os Voltaren tbl, Flector krém, mágnes kezelés, majd Zoli masszázs fekete nadálytő krémmel, végül Mottó tapasz. Tervezett futást is kihagytam, nem mertem kockáztatni. Most mindenek felett elsőbbséget élvez a kihívás!
Délelőtt rettenetesen megkívántam egy jó sós fűszeres májas hurkát. Ez pedig nem jellemző rám, mert amúgy kevés húst eszem és ritkán, disznót pedig szinte soha.
Az állam alatt egyre határozottabb megjelenésű egy érdes száraz terület. Pár napja jöttem rá hogy mitől:)))
17.30 Andy
Nagyon jól esett az óra, lazább voltam és könnyen ment. Néha azért szolidan bejelzett a tegnapi fájdalom, hogy tudjam hol a határ:)) Óra után mondták hogy meleg volt nagyon. Nekem nem tűnt fel, viszont ömlött rólam egész végig az izzadtság (pompás érzés volt), sőt utána sem maradt abba még vagy egy órán keresztül.
Ilyen "apróságoknak" örül egy 30 napos.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
2012. november 21., szerda
Tímea: félidő a "pokol"-ban
10. és 11.
Köszönöm minden rendben, jól vagyok. Pihentnek és energikusnak érzem magam.Örülök.
12.
Ma rávettem magam a futásra. Az elmúlt 2 hétben nem futottam egy métert sem, gondoltam nem lesz ez így jó. Szóval délelőtt 9 km. Az eleje szuper, az utolsó 2 km-en pedig már csak vánszorogtam. Az átlagtempóm közepes lett, tehát a terhelés megfelelő volt. A sérült térdem viszont elkezdett fájni, nem éreztem ilyet már vagy két éve. Kicsit aggaszt. Délután jóga. A körülmények jók, mégis iszonyú energiákat kell mozgósítanom, hogy végigcsináljam. A végére teljesen kifacsartnak, kimerültnek érzem magam. Most ez a futás miatt van, vagy amúgy is? Megfejthetetlen.
13.
Térdem jobb, de a "futóizmaim" kellemetlenül feszülnek. Azért az óra közepe felé bemelegszem, végére megint feltöltődöm. Este lábmasszázs izomlazító krémmel. Nem kellemes, de hasznos. (Azért az nem rossz dolog, ha a társad mindenben támogat és még ráadásul gyógymasszőr is.)
14.
Ma ezt a jegyzetet írtam a noteszembe: "semmi extra".
15.
Eltelt a fele, ma teljesítve a 15.nap.
Ezt úgy "ünnepeltem", hogy hazafelé menet már alig tudtam a bal lábamra lépni, úgy fájt. Óra vége felé éreztem, hogy valami nem stimmel. Gondoltam nem baj, majd elmúlik. Hát sajnos egyre rosszabb az érzet. Talán izom, talán más, mindenesetre van egy kellemetlen, éles, szétsugárzó fájdalom a csípőmből kiindulva a farizmomban és a combomban végig. Ez most jobban aggaszt, mint a térdem, mert azt már megszoktam és tudom kezelni. Ez viszont "újdonság", soha ilyen nem volt. Hazaérve vacsora után 100 mg Voltaren, Flector krém, mágnes kezelés. Reménykedés. Holnapra ismét futást terveztem. Az már erősen kétséges, de egy masszázst mindenképp be kell iktatni.
15:29 a 15. napon
Ma 15:29-re értem be, pedig olyan szépen megterveztem a napom, mindenhova korábban érkeztem, aztán meg annyit kellett másokra várnom, hogy ... maradjunk annyiban, hogy nagyon rágörcsöltem, és valahogy mégis sikerült.
Linda, nagyon köszönöm, hogy még befértem az órádra, keményen próbáltam dolgozni, nemcsak hálából, de az is motivált, remélem, észrevetted:-).
Kezem-lábam délelőtti testápolóban úszott, ez különösen az állóíj-tartásnál esett tök jól, nem volt időm lemosni óra előtt. De végig benne tudtam maradni egy percen át! A háromszögállást azt hiszem, megszerettem ma. És a tevepózra valamiért mindig zsiráfpózként gondolok (?!?!), de ma annyira belementem, hogy utána már egyenesen vártam a nyúlpózt, és azt hiszem, most először lélegeztem normálisan nyúlpózban.
Ezerrel pótolom a vitaminokat, nem hagyom ki a vacsorát, mint korábban, és a kedvem egyre csak jobb. Minden órán érzem, hogy valamelyik gyakorlatot sikerül jobban csinálnom. A csípőízületemmel továbbra is türelmes vagyok, pedig már annyira szeretném összetenni a kezem a mellkas előtt!
Mindenkinek kitartást:-)!
Linda, nagyon köszönöm, hogy még befértem az órádra, keményen próbáltam dolgozni, nemcsak hálából, de az is motivált, remélem, észrevetted:-).
Kezem-lábam délelőtti testápolóban úszott, ez különösen az állóíj-tartásnál esett tök jól, nem volt időm lemosni óra előtt. De végig benne tudtam maradni egy percen át! A háromszögállást azt hiszem, megszerettem ma. És a tevepózra valamiért mindig zsiráfpózként gondolok (?!?!), de ma annyira belementem, hogy utána már egyenesen vártam a nyúlpózt, és azt hiszem, most először lélegeztem normálisan nyúlpózban.
Ezerrel pótolom a vitaminokat, nem hagyom ki a vacsorát, mint korábban, és a kedvem egyre csak jobb. Minden órán érzem, hogy valamelyik gyakorlatot sikerül jobban csinálnom. A csípőízületemmel továbbra is türelmes vagyok, pedig már annyira szeretném összetenni a kezem a mellkas előtt!
Mindenkinek kitartást:-)!
Linda: 30/12 Vitaminpótlás
Nem is annyira az óráról szeretnék most írni.
Nagyon örülök, hogy létrehoztam ezt a blogot és annak még jobban, hogy írtok és támogatjátok, segítitek egymást! Vannak olyan pillanatok, amikor néhány jó szó és hasonló tapasztalat kell ahhoz, hogy átlendüljünk a holtponton.
Flóra! Kitartás! Reméljük holnapra jobban leszel. Az érzéseid teljesen normálisak, ne aggódj.
Majdnem a felénél vagyunk és ha az ember dolgozik, suliba jár és mellette bevállalja a 30 napot, akkor semmi másra nem jut idő. Ezt is nehéz feldolgozni. De aztán jön egy-egy olyan pillanat, amikor úgy érzed, csak ezért megérte. Szóval hajrá lányok, fiúk!
Vitaminpótlás
Mindenképpen figyeljétek magatokat és pótoljátok a vitaminokat, amelyeket az izzadással veszít a szervezet. Ez akár levertséghez és motiválatlansághoz is vezethet. Kb. 2 napja fejeztem be a szakdolgozatomat , melynek témája a Bikram jóga. Íme egy kis részlet belőle:
Nagyon örülök, hogy létrehoztam ezt a blogot és annak még jobban, hogy írtok és támogatjátok, segítitek egymást! Vannak olyan pillanatok, amikor néhány jó szó és hasonló tapasztalat kell ahhoz, hogy átlendüljünk a holtponton.
Flóra! Kitartás! Reméljük holnapra jobban leszel. Az érzéseid teljesen normálisak, ne aggódj.
Majdnem a felénél vagyunk és ha az ember dolgozik, suliba jár és mellette bevállalja a 30 napot, akkor semmi másra nem jut idő. Ezt is nehéz feldolgozni. De aztán jön egy-egy olyan pillanat, amikor úgy érzed, csak ezért megérte. Szóval hajrá lányok, fiúk!
Vitaminpótlás
Mindenképpen figyeljétek magatokat és pótoljátok a vitaminokat, amelyeket az izzadással veszít a szervezet. Ez akár levertséghez és motiválatlansághoz is vezethet. Kb. 2 napja fejeztem be a szakdolgozatomat , melynek témája a Bikram jóga. Íme egy kis részlet belőle:
Izzadás során a szervezet nemcsak
vizet, hanem a testnedvekben oldott ásványi anyagokat, ún. elektroliteket is
tartalmaz, bár nem túl magas koncentrációban. Éppen ezért a folyadékveszteséget
feltétlenül pótolni kell, mivel a testsúly kb. 2 %-ának elvesztése a fizikai és
szellemi teljesítőképességet jelentősen csökkenti.
...
Szakdolgozatom folyamán már többször
érintettem az izzadás témáját, hiszen mind a testsúlyváltozásban, mind a
hőháztartásban fontos szerepe van. Láttuk, hogy a megfelelő folyadékpótlás
nélkül megemelkedik a szívfrekvencia és a testhőmérséklet, fontos tápanyagokat
veszít a szervezet, és ezek kedvezőtlenül befolyásolják, jelentősen csökkentik
a teljesítményt. A szervezet nem rendelkezik folyadékraktárakkal, a felesleges
mennyiséget a vese hamar kiválasztja. Ha a vízháztartás egyensúlya megbillen,
akár a vízfelvétel csökkenése, akár a vízleadás fokozódása miatt, a szervezet
kiszárad (dehidráció). Már 2%-os folyadékvesztés esetén is csökken mind a
fizikai, mind a szellemi teljesítőképesség, megjelennek az első tünetek,
fejfájás, koncentrálóképesség csökkenése, fáradtság, szomjúság.
A verejtékkel veszített
folyadékmennyiség felső határa 1–1,5 liter, de nagy melegben, több órás
állóképességi sport, pl. futás vagy akár Bikram jóga esetében 2,5 liternél is
több lehet. A víz mellett a verejtékben megtalálható legfontosabb ásványi
anyagok, amelyeket ásványvízzel, megfelelő táplálkozással, esetleg táplálék
kiegészítőkkel vagy izotóniás sportitalokkal pótolni kell (zárójelben az 1 liter verejtékben
megtalálható mennyiség):
- nátrium (1200 mg/l),
- klór (1000 mg/l),
- kálium (300 mg/l),
- kálcium (160 mg/l),
- magnézium (36 mg/l),
- szulfát (25 mg/l),
- foszfát (15 mg/l),
- bomlástermékek.[1]
Ha odafigyelünk ezen anyagok
pótlására, akkor az izzadásnak csak a pozitív hatásait fogjuk érzékelni. De mik
is ezek a pozitív hatások, a test hűtése mellett tulajdonképpen miért is jó,
hogy verejtékezünk?
Szervezetünk annak érdekében, hogy
megvédje saját magát, és biztosítsa egészségét, a káros savakat és
méreganyagokat testzsírba burkolja, és az izzadás az egyik legjobb módja annak,
hogy megszabaduljunk ezektől az anyagoktól. A verejtékezés hatására ugyanis beindul
a nyirokrendszer, melynek fő feladata, hogy kiválassza a test folyadékaiból és
szöveteiből a káros anyagokat, majd azokat a bőrön át kijuttassa a
szervezetből. Az izzadás jótékony hatását kétféle módon lehet elérni, vagy magas
hőmérsékleten való tartózkodással (pl. szauna), vagy testmozgással.[2] A Bikram
jóga ezt a kettőt ötvözi, ezért is olyan hatékony a méreganyagok
kiválasztásában.
De a méregtelenítésnek is lehetnek
kellemetlen tünetei, amelyekre érdemes figyelmeztetni a kezdő Bikram jógázót.
Ezek a fáradtság, szédülés, fejfájás, izomfájdalom, allergiás tünetek,
bőrkiütések stb. De mindez azt jelzi, hogy beindult a méregtelenítés, és a
szervezet megszabadul a káros anyagoktól.
[1] https://www.antsz.hu/hoseg_utmutato/folyadekfogyasztas.html
[2] Vö: http://www.fogyas.info/fogyas-meregtelenites_az-izzadas-fontossaga_mozgas-infraszauna.php
Remélem hasznotokra válik! Személy szerint én Zöld turmixxal próbálom pótolni az elveszített anyagokat, és bátran sózok, ha úgy érzem a szervezetem kívánja. Szedek néha kék-zöld alga tablettát és C vitamint. És amióta Bikram jógázom (kb. 6 éve) még semmi bajom nem volt, ami az elveszített anyagok hiányától lehetett volna. Rendszeresen szoktam teljes vérképet csináltatni és általában a nátrium szintem valóban az alacsony határhoz közelít, de minden egyéb rendben van.
Legfontosabb, hogy tényleg figyeljétek magatokat! Ha jóga közben vagy éjszaka izomgörcsötök van az Mg és Kalcium hiányra utal, a zsibbadás lehet D-, vagy B-vitamin hiány.
További kitartást mindenkinek!
2012. november 20., kedd
30/13-14
30/13 17:30 Linda
Semmi erő az izmaimban, alig bírom emelni a karomat... és a lábamat... mindenem fáj a nyakamtól a bokámig. Hiába próbálom összeszedni magam, nem megy. Szomorúság és megadás...
Minden mindegy állapot. Tudom, hogy ez is az élet része és nem csak a jót kell értékelni, mert mindennel lehet fejlődni. Szóval ezt is köszönöm.
30/14 17:30 Orsi
A mai délelőttre tervezett duplázás elmaradt, mert Írisz (a kislányom) beteg lett. Időnként komolyan rám néz és megkérdezi: "Anya, mész ma jógázni?" :-). A vesztesek nyugalmával kezdtem az órát. Már egy pár napja egyre lejjebb és lejjebb kerültem. És ma végre ment!!! Volt egy-két perc, amikor elkalandoztam, de beleadtam mindent, és bírták az izmaim és az sem zavart, hogy fáj. Óra után energikusan és pozitívan indultam haza. :-) Lehet, hogy a vitaminpótlásnak is van ebben része.
Holnap reggel 7-kor és 9-kor kellene dupláznom.... Most éjfél van, de még nem tudom, hogy lesz-e belőle valami...
Semmi erő az izmaimban, alig bírom emelni a karomat... és a lábamat... mindenem fáj a nyakamtól a bokámig. Hiába próbálom összeszedni magam, nem megy. Szomorúság és megadás...
Minden mindegy állapot. Tudom, hogy ez is az élet része és nem csak a jót kell értékelni, mert mindennel lehet fejlődni. Szóval ezt is köszönöm.
30/14 17:30 Orsi
A mai délelőttre tervezett duplázás elmaradt, mert Írisz (a kislányom) beteg lett. Időnként komolyan rám néz és megkérdezi: "Anya, mész ma jógázni?" :-). A vesztesek nyugalmával kezdtem az órát. Már egy pár napja egyre lejjebb és lejjebb kerültem. És ma végre ment!!! Volt egy-két perc, amikor elkalandoztam, de beleadtam mindent, és bírták az izmaim és az sem zavart, hogy fáj. Óra után energikusan és pozitívan indultam haza. :-) Lehet, hogy a vitaminpótlásnak is van ebben része.
Holnap reggel 7-kor és 9-kor kellene dupláznom.... Most éjfél van, de még nem tudom, hogy lesz-e belőle valami...
Ma 14
Ma lesz a 14. napom, újra tele vagyok lelkesedéssel és energiával, és megint várakozással gondolok a következő órára (egy óra, és indulok;-) ). Volt egy pár óra múlt hét végén, amikor már nyűgnek éreztem, és monotonnak, de ez szerencsére elmúlt! Beszélgettem más kihívókkal, jó volt megismerni őket, ha csak pár szó erejéig is.
Nekem minden órán van egy kedvenc pózom, és már nincs olyan, amit nem szeretek. A legnehezebbek a háromszög- meg a nyúlpóz (nem olyan cuki, mint a képen!). De a háromszögben mindig fejlődöm egy kicsit, ezért nem hagyom magam. A nyúlpózt meg (nyúl)becsületből meg kell csinálni, és közben a nyulaimra gondolni (ők viszont legalább annyira cukik, mint a képen). Utána meg olyan jó...
Kedves 30naposok, Nektek ezzel a képpel kívánok kitartást:-)!
Kedves 30naposok, Nektek ezzel a képpel kívánok kitartást:-)!
2012. november 19., hétfő
Flóra: Hullámvölgy?!
Azt hiszem eljött. Ha ez az. Az első heti lelkesedés, erő, energia mintha egyik pillanatról a másikra elillant volna. Nem volt könnyű az első hét sem, nagyon nehezen bírtam a meleget, pocsolyákat izzadtam, de éreztem, hogy élek, hogy szenvedek és annyit kapok vissza, amennyit belerakok. Eljutottam odáig, hogy tudtam a légzésemre koncentrálni, a gyakorlatok kitartása közben lassítani, belelazulni, belemélyülni. Minden órába kicsit belehaltam, nagyon elfáradtam, de éreztem a feltöltődést utána, és a fejlődést közben.
Ehhez képest az utolsó 2-3 órán egyszerűen semmi. Végigdaráltam, szinte mint egy robot, egyiket a másik után, és mire feleszméltem már vége is volt az órának. Nem zavart a meleg, kevesebbet izzadtam, de nem is tudtam odarakni magam. Nem tudtam koncentrálni, magamra figyelni, nem volt energiám, sem motiváció. Segítség, mi történik? Ez normális?
Ami a legrosszabb, hogy le is gyengültem, a hétvége óta torokfájás, köhögés. Persze ez nem tart vissza, nem adom fel, csak valahogy jussak ezen túl!
Linda: 30/10, 30/11
30/10 szombat, 10:00 Kriszti
A péntek kimaradt. Talán nem kellett volna. Meg tudtam volna oldani, de nem akartam.
Aztán jött a szombat... durva menet. 10:00 kezdő Bikram, 12:00-14:00 haladó Bikram, 17:00 óratartás.
Annyira azért nem kemény, mint gondolnátok. :-)
Jó volt, mind a kettő. Sőt a 3. is.
30/11 vasárnap, 19:00 Andy
Ezek az estiek nem jönnek be. A tevéig jól ment, aztán egyik pillanatról a másikra elszállt az erő. Ilyet ritkán tapasztalok. Vagy az elejétől kezdve nehéz, vagy lassan kezd nehézzé válni, de hogy egyik pillanatról a másikra... ez fura... aztán később rájöttem...
Gyorsan haza akartam érni, úgyhogy siettem tusolni, de öltözésnél éreztem, hogy baj lesz. Aztán spuri a kocsihoz... és a meglepetés: kerékbilincs. Ami főleg azért dühítő, mert 1. rosszul voltam, 2. ez a 3. büntetés 1 héten belül, 40.000 Ft mínusz. Drága nekem ez a 30 nap. Mindenesetre szerencsére 10 perc alatt jöttek és leszedték. Mire hazaértem már rámtört a migrén, úgyhogy lefeküdtem egyből. Hajnali 2-ig imádkoztam, hogy múljon már el a fejfájás, hasmenés, hányinger... komolyan ezt senkinek nem kívánom, remegtem annyira fáztam és nem mertem megmozdulni, mert attól féltem akkor elájulok... Persze nem a jóga miatt, sajnos hajlamos vagyok rá és nyomás alatt előjön. Szóval köszi szakdolgozat. De ma leadtam, halleluja!
A péntek kimaradt. Talán nem kellett volna. Meg tudtam volna oldani, de nem akartam.
Aztán jött a szombat... durva menet. 10:00 kezdő Bikram, 12:00-14:00 haladó Bikram, 17:00 óratartás.
Annyira azért nem kemény, mint gondolnátok. :-)
Jó volt, mind a kettő. Sőt a 3. is.
30/11 vasárnap, 19:00 Andy
Ezek az estiek nem jönnek be. A tevéig jól ment, aztán egyik pillanatról a másikra elszállt az erő. Ilyet ritkán tapasztalok. Vagy az elejétől kezdve nehéz, vagy lassan kezd nehézzé válni, de hogy egyik pillanatról a másikra... ez fura... aztán később rájöttem...
Gyorsan haza akartam érni, úgyhogy siettem tusolni, de öltözésnél éreztem, hogy baj lesz. Aztán spuri a kocsihoz... és a meglepetés: kerékbilincs. Ami főleg azért dühítő, mert 1. rosszul voltam, 2. ez a 3. büntetés 1 héten belül, 40.000 Ft mínusz. Drága nekem ez a 30 nap. Mindenesetre szerencsére 10 perc alatt jöttek és leszedték. Mire hazaértem már rámtört a migrén, úgyhogy lefeküdtem egyből. Hajnali 2-ig imádkoztam, hogy múljon már el a fejfájás, hasmenés, hányinger... komolyan ezt senkinek nem kívánom, remegtem annyira fáztam és nem mertem megmozdulni, mert attól féltem akkor elájulok... Persze nem a jóga miatt, sajnos hajlamos vagyok rá és nyomás alatt előjön. Szóval köszi szakdolgozat. De ma leadtam, halleluja!
2012. november 18., vasárnap
30/11 -12
30/11 20:00 Linda
Éppen hogy befértem az órára. Linda órái mindig intenzívek nekem, de nagyon élvezem és a felolvasás a végén külön jutalom a lelkemnek. Két első órás állt mellettem és ahhoz képest jól ment. Amikor korábban ilyen volt, akkor folyton őket figyeltem, és nem koncentráltam eléggé, ezért állandóan kibillentem. Most viszont jól ment, és a sasállásnál végre úgy éreztem, a hátam is egyenes és jól beleálltam. Minden erőmet összeszedve tartottam az ászanákat és jól esett kikapcsolni mindent. Óra után izomlázam volt, amit már október óta nem éreztem. A derekam még mindig fáj egy kicsit. A hajlásoknál javítanom kell a tartásomon.
30/12 17:00 Linda - 1 hónapja Bikram
Ma éppen egy hónapja volt az első órám. Olyan gyorsan eltelt, és úgy érzem, mintha már régen járnék. A mai órát lazán indítottam és sokszor kibillentem az egyensúly gyakorlatokból. A lábaim még mindig nem eléggé erősek ahhoz, hogy megtartsanak... Később rákapcsoltam és összpontosítottam bár Linda matek 2-es viccénél jól fenékre estem a Trikanasana közben :-)). A végén a légzésnél megint volt egy áttörés. Megéreztem, hogyan kell kiemelnem rendesen a mellkasom és végre!!! nem szúródott az oldalam és mindkét sorozatot rendesen végig tudtam csinálni. Imádom! Minden nap van valami új felfedezés! A felolvasás ismét a lelkem mélyéig hatolt és rájöttem, milyen sokszor elrohanok az életben a fontos pillanatok mellett, mert mindig sokat akarok egyszerre elvégezni... A jóga ebben is segít. Lelassít és türelmet ad.
Namaste
Éppen hogy befértem az órára. Linda órái mindig intenzívek nekem, de nagyon élvezem és a felolvasás a végén külön jutalom a lelkemnek. Két első órás állt mellettem és ahhoz képest jól ment. Amikor korábban ilyen volt, akkor folyton őket figyeltem, és nem koncentráltam eléggé, ezért állandóan kibillentem. Most viszont jól ment, és a sasállásnál végre úgy éreztem, a hátam is egyenes és jól beleálltam. Minden erőmet összeszedve tartottam az ászanákat és jól esett kikapcsolni mindent. Óra után izomlázam volt, amit már október óta nem éreztem. A derekam még mindig fáj egy kicsit. A hajlásoknál javítanom kell a tartásomon.
30/12 17:00 Linda - 1 hónapja Bikram
Ma éppen egy hónapja volt az első órám. Olyan gyorsan eltelt, és úgy érzem, mintha már régen járnék. A mai órát lazán indítottam és sokszor kibillentem az egyensúly gyakorlatokból. A lábaim még mindig nem eléggé erősek ahhoz, hogy megtartsanak... Később rákapcsoltam és összpontosítottam bár Linda matek 2-es viccénél jól fenékre estem a Trikanasana közben :-)). A végén a légzésnél megint volt egy áttörés. Megéreztem, hogyan kell kiemelnem rendesen a mellkasom és végre!!! nem szúródott az oldalam és mindkét sorozatot rendesen végig tudtam csinálni. Imádom! Minden nap van valami új felfedezés! A felolvasás ismét a lelkem mélyéig hatolt és rájöttem, milyen sokszor elrohanok az életben a fontos pillanatok mellett, mert mindig sokat akarok egyszerre elvégezni... A jóga ebben is segít. Lelassít és türelmet ad.
Namaste
2012. november 16., péntek
30/10
30/10 20:00 Andy
3 óra alvás és egész napi munka után hullán érkeztem. Kipróbáltam a pulton lévő kis zacskós vitamint. Jól esett és legalább elhitettem magammal, hogy valami segíteni fog. A légzés az elején nagyon jó volt. Éreztem, hogy visszatért belém az élet. Aztán már nem volt olyan jó... Az összes egyensúly gyakorlatból kibillentem, nehezen hajlottam, de szépen, lassan bemelegedtem, és a közepe táján ellazultam. Elfáradtam és a szívem nagyon pörgött, de negyed órával óra után már nagyon energikus voltam, és még most is nagyon éber vagyok. A fáradtságom teljesen elillant. Köszi Andy!
3 óra alvás és egész napi munka után hullán érkeztem. Kipróbáltam a pulton lévő kis zacskós vitamint. Jól esett és legalább elhitettem magammal, hogy valami segíteni fog. A légzés az elején nagyon jó volt. Éreztem, hogy visszatért belém az élet. Aztán már nem volt olyan jó... Az összes egyensúly gyakorlatból kibillentem, nehezen hajlottam, de szépen, lassan bemelegedtem, és a közepe táján ellazultam. Elfáradtam és a szívem nagyon pörgött, de negyed órával óra után már nagyon energikus voltam, és még most is nagyon éber vagyok. A fáradtságom teljesen elillant. Köszi Andy!
2012. november 15., csütörtök
Az évforduló! 30/9
Sziasztok
Ma 1 éve, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lementem az első Bikram órára! Amikor elintult a 30 napos kihívás, és vele együtt ez a blog is, gondoltam majd én is írok a tapasztalataimról, az érzésekről, és bennem zajló dolgokról, de valahogy nem akarózott mindezt megosztani másokkal. Igazából nem is nagyon tudom megfogalmazni mi történik valójában velem, bennem! Azt tudom, hogy "szerelem volt első látásra" , és azóta sem múlt el, minden felmerülő nehézség ellenére.
Kicsit olyan nekem a jóga mint egy társ!
Ma 30/9 este 8-as óra Andy
Munka után mentem, és egész nap erre vártam, hogy jöhessek jógázni.
Nem voltak rossz érzéseim, tudtam, hogy jó lesz, és így is lett!
Sikerült mindentől elvonatkoztatnom, egyszerűen elszállt az óra, nehéz volt fizikailag, de éppen ez most jól esett!
Van három gyakorlat amiben szinte semmit sem fejlődtem egy év alatt, ez mindig bosszantani szokott, de valahogy ma ez is elmaradt. Egyszerűen elfogadtam, hogy ez nekem nem megy, lehet, hogy sosem fog menni, ez van.
A 30 napos kihívás nekem olyan, mint utazás az ismeretlenbe! Megismerés, rácsodálkozás, felfedezés, öröm, bánat, kudarc, harmónia, vágy az elérhetetlennek tűnő után, test-szellem-és lélek szintjén.Minden alkalommal más, és más kerül fókuszba. Hogy mitől függ aktuálisan, fogalmam sincs.
Mindenkinek kitartást a 30 naphoz, mindjárt vége! :)
Namaste
Ma 1 éve, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lementem az első Bikram órára! Amikor elintult a 30 napos kihívás, és vele együtt ez a blog is, gondoltam majd én is írok a tapasztalataimról, az érzésekről, és bennem zajló dolgokról, de valahogy nem akarózott mindezt megosztani másokkal. Igazából nem is nagyon tudom megfogalmazni mi történik valójában velem, bennem! Azt tudom, hogy "szerelem volt első látásra" , és azóta sem múlt el, minden felmerülő nehézség ellenére.
Kicsit olyan nekem a jóga mint egy társ!
Ma 30/9 este 8-as óra Andy
Munka után mentem, és egész nap erre vártam, hogy jöhessek jógázni.
Nem voltak rossz érzéseim, tudtam, hogy jó lesz, és így is lett!
Sikerült mindentől elvonatkoztatnom, egyszerűen elszállt az óra, nehéz volt fizikailag, de éppen ez most jól esett!
Van három gyakorlat amiben szinte semmit sem fejlődtem egy év alatt, ez mindig bosszantani szokott, de valahogy ma ez is elmaradt. Egyszerűen elfogadtam, hogy ez nekem nem megy, lehet, hogy sosem fog menni, ez van.
A 30 napos kihívás nekem olyan, mint utazás az ismeretlenbe! Megismerés, rácsodálkozás, felfedezés, öröm, bánat, kudarc, harmónia, vágy az elérhetetlennek tűnő után, test-szellem-és lélek szintjén.Minden alkalommal más, és más kerül fókuszba. Hogy mitől függ aktuálisan, fogalmam sincs.
Mindenkinek kitartást a 30 naphoz, mindjárt vége! :)
Namaste
Tímea 30/9
Gondoltam ma nem írok, majd pár nap múlva. De ezt most kell!
17.30 Andy
Tegnapi fejfájás még éjszaka is kínzott, rosszul és keveset aludtam. Kb 3-4 órát összesen. Reggel munka, elvileg este 7-ig. Fel is iratkoztam a nyolcasra még tegnap. De szerencsém volt, le tudtam lépni hamarabb. Szó szerint elvonszoltam magam. Nulla életkedv, szédülés, zsibbadás, még mindig fejfájás. Már előre rettegtem mennyire fogok szenvedni.
Óra indul ... jé, nem is olyan rossz ... második sorozat egyenesen jó ... nincs is meleg ... már itt tartunk?? ... hiszen mindjárt vége ... mikor múlhatott el a fejfájás? ... és miért vigyorgok?
Mire elértünk a relaxációhoz teljesen feltöltődtem energiával, felébredtem és feldobott hangulatba kerültem.
Köszönöm
17.30 Andy
Tegnapi fejfájás még éjszaka is kínzott, rosszul és keveset aludtam. Kb 3-4 órát összesen. Reggel munka, elvileg este 7-ig. Fel is iratkoztam a nyolcasra még tegnap. De szerencsém volt, le tudtam lépni hamarabb. Szó szerint elvonszoltam magam. Nulla életkedv, szédülés, zsibbadás, még mindig fejfájás. Már előre rettegtem mennyire fogok szenvedni.
Óra indul ... jé, nem is olyan rossz ... második sorozat egyenesen jó ... nincs is meleg ... már itt tartunk?? ... hiszen mindjárt vége ... mikor múlhatott el a fejfájás? ... és miért vigyorgok?
Mire elértünk a relaxációhoz teljesen feltöltődtem energiával, felébredtem és feldobott hangulatba kerültem.
Köszönöm
Linda: 30/8 - semmi különös, 30/9 - végre, végre, végre
30/8 szerda, 15:30 Orsi
Eredetileg az este 8-as volt betervezve, de a keddi pokol után átszervezéssel megoldottam, hogy a 15:30-asra be tudjak menni. Az idő a 15:30-as könnyű pálya volt, de a testem még mindig kicsit be volt feszülve. Utána rohanás egy workshopra, ami a gerinc egészségéről szólt és volt benne egy-két elég kemény gyakorlat, aztán egy rövid, de kellemes relaxáció, ami jó lezárása volt a napnak. Nagyon-nagyon örültem, hogy a pihi után nem kell újra felpörögnöm...
30/9 csütörtök, 17:30 Andy
És igen, végre, végre, végre eljött az áttörés. Két rossz nap után a mai óra egyszerűen szuper volt. Tökéletes hőmérséklet és pára, szuper tempó és megvolt az egyensúly, a hajlékonyság és a hűtő folyamataim is megtámogattak. Egyáltalán nem zavart a meleg és Andy ereje úgy vitte előre a gyakorlást, mint a tank :-). (Andy beceneve Tank) Remélem ez kitart legalább szombatig és a haladó is egyre jobban fog menni.
Eredetileg az este 8-as volt betervezve, de a keddi pokol után átszervezéssel megoldottam, hogy a 15:30-asra be tudjak menni. Az idő a 15:30-as könnyű pálya volt, de a testem még mindig kicsit be volt feszülve. Utána rohanás egy workshopra, ami a gerinc egészségéről szólt és volt benne egy-két elég kemény gyakorlat, aztán egy rövid, de kellemes relaxáció, ami jó lezárása volt a napnak. Nagyon-nagyon örültem, hogy a pihi után nem kell újra felpörögnöm...
30/9 csütörtök, 17:30 Andy
És igen, végre, végre, végre eljött az áttörés. Két rossz nap után a mai óra egyszerűen szuper volt. Tökéletes hőmérséklet és pára, szuper tempó és megvolt az egyensúly, a hajlékonyság és a hűtő folyamataim is megtámogattak. Egyáltalán nem zavart a meleg és Andy ereje úgy vitte előre a gyakorlást, mint a tank :-). (Andy beceneve Tank) Remélem ez kitart legalább szombatig és a haladó is egyre jobban fog menni.
30/9
30/9 10:00 - Orsi
Kezdem elveszíteni a fonalat, hogy hányadik nap is van és mikor voltam az előző nap... Összeszedetlen és szétszórt vagyok. Szokásos reggeli ovi-bölcsi kör után időben érkeztem. Valaki tévedésből az én matracomat használta éppen az előző órán és befújta a matrac fertőtlenítővel... A 13-as szekrénybe beletörtem a kulcsot, pedig nem fordítottam erősen... Így indult. Egész órán az ecetszagot "élveztem" és ahol hozzáért a bőröm a matrachoz, ott csípte is. Az egyensúly gyakorlatoknál össze-vissza borultam. A legnehezebb még mindig a széktartás sorozat, főleg a lábujjhegyes. De nem adtam fel, egyszer sem álltam meg és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Nem voltunk sokan, mégis olyan párásnak éreztem a termet. Közben állandóan a tonyosuló munkákra gondoltam és nehezen kapcsoltam ki. A végére sem igazán sikerült. Lehet, hogy jön az a bizonyos holtpont...
Kezdem elveszíteni a fonalat, hogy hányadik nap is van és mikor voltam az előző nap... Összeszedetlen és szétszórt vagyok. Szokásos reggeli ovi-bölcsi kör után időben érkeztem. Valaki tévedésből az én matracomat használta éppen az előző órán és befújta a matrac fertőtlenítővel... A 13-as szekrénybe beletörtem a kulcsot, pedig nem fordítottam erősen... Így indult. Egész órán az ecetszagot "élveztem" és ahol hozzáért a bőröm a matrachoz, ott csípte is. Az egyensúly gyakorlatoknál össze-vissza borultam. A legnehezebb még mindig a széktartás sorozat, főleg a lábujjhegyes. De nem adtam fel, egyszer sem álltam meg és próbáltam a legtöbbet kihozni magamból. Nem voltunk sokan, mégis olyan párásnak éreztem a termet. Közben állandóan a tonyosuló munkákra gondoltam és nehezen kapcsoltam ki. A végére sem igazán sikerült. Lehet, hogy jön az a bizonyos holtpont...
2012. november 14., szerda
30/7-8
30/7 - Andy
Rohanáááss! 9:40-kor még az utolsó simításokat végeztem egy munkán, aztán pakolás, stresszelés. Kérdezem a páromat, hogy szerinte menni fog-e ez, mire ő: "Próbáld meg, hátha odaérsz". A troli persze nem akart jönni 47-kor szálltam fel rá, magamban szurkoltam: gyerünk! gyerünk! gázt neki! átszállásnál futottam az utcán (haha így utólag vicces), és persze pont most mindenhol nagyon sokan elém álltak, vagy előttem mentek lassan utazás közben. Le a metróba, futás le és fel a mozgólépcsőn és be a központba. Andy megnyugtatóan nézett rám és közölte: "Éppen, hogy, de ideértél". Annyira valószínűtlennek tűnt, hogy sikerül odaérni, hogy majdnem próbálkozás nélkül feladtam, és annyira boldog voltam, amikor megérkeztem. Sokszor vissza fogok még erre gondolni, amikor erőt kell merítenem, hogy higgyek magamban és ne adjam fel... A legelső órám óta nem volt szerencsém Andy-hez. Érdekes volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődtem, ahhoz képest, hogy az első órán hogy ment. (Persze az oktatók biztosan nem ezt mondanák :-)) Nagyon jó volt az óra és jól esett a meleg és a pára. Örültem, hogy ott lehettem.
30/8 - P. Kriszta
Ma az esti 8-as órára jutottam el a reggeli ovi - bölcsi kör, haza, gyors készülődés, vonatra fel, munka, vonatra fel, vissza, haza, munka, ovi -bölcsi kör, játszóház, haza, és fürdetés után. P. Kriszta óráján még nem voltam. Pontos, precíz, odanyúl, odaszól, kijavít. Szenvedtem... Mellettem két első órás úgyszintén, és átéreztem a helyzetet - még egy hónapja sincs, hogy ott álltam és azt sem tudtam, mi van... De azt igen, hogy nekem annyi. Ez a Bikram jól elkapott. Nem bírtam tartani a karom és dőltem-borultam. Az íjállásba kb. ötször álltam vissza... Aztán egyszer csak sikerült elkezdeni befelé figyelni és sokkal jobb lett. Jó érzés volt kipipálni :-)
Rohanáááss! 9:40-kor még az utolsó simításokat végeztem egy munkán, aztán pakolás, stresszelés. Kérdezem a páromat, hogy szerinte menni fog-e ez, mire ő: "Próbáld meg, hátha odaérsz". A troli persze nem akart jönni 47-kor szálltam fel rá, magamban szurkoltam: gyerünk! gyerünk! gázt neki! átszállásnál futottam az utcán (haha így utólag vicces), és persze pont most mindenhol nagyon sokan elém álltak, vagy előttem mentek lassan utazás közben. Le a metróba, futás le és fel a mozgólépcsőn és be a központba. Andy megnyugtatóan nézett rám és közölte: "Éppen, hogy, de ideértél". Annyira valószínűtlennek tűnt, hogy sikerül odaérni, hogy majdnem próbálkozás nélkül feladtam, és annyira boldog voltam, amikor megérkeztem. Sokszor vissza fogok még erre gondolni, amikor erőt kell merítenem, hogy higgyek magamban és ne adjam fel... A legelső órám óta nem volt szerencsém Andy-hez. Érdekes volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődtem, ahhoz képest, hogy az első órán hogy ment. (Persze az oktatók biztosan nem ezt mondanák :-)) Nagyon jó volt az óra és jól esett a meleg és a pára. Örültem, hogy ott lehettem.
30/8 - P. Kriszta
Ma az esti 8-as órára jutottam el a reggeli ovi - bölcsi kör, haza, gyors készülődés, vonatra fel, munka, vonatra fel, vissza, haza, munka, ovi -bölcsi kör, játszóház, haza, és fürdetés után. P. Kriszta óráján még nem voltam. Pontos, precíz, odanyúl, odaszól, kijavít. Szenvedtem... Mellettem két első órás úgyszintén, és átéreztem a helyzetet - még egy hónapja sincs, hogy ott álltam és azt sem tudtam, mi van... De azt igen, hogy nekem annyi. Ez a Bikram jól elkapott. Nem bírtam tartani a karom és dőltem-borultam. Az íjállásba kb. ötször álltam vissza... Aztán egyszer csak sikerült elkezdeni befelé figyelni és sokkal jobb lett. Jó érzés volt kipipálni :-)
Tímea: 6-7-8
Haladok...
6.nap 15.30 Linda
Nem voltunk sokan, kellemes a hőérzet. Ma bekapcsolt az önvédelmi funkció, sokszor elkalandoztam, "rutinból" nyomtam. Ennek eredményeként egyszer csak arra eszméltem, hogy Linda kérdezi: "Timi hol jársz? Azt hiszem éppen 2 gyakorlattal azelőtt, de konkrétan sehol. Teljesen kikapcsolt az agyam. Jót mosolyogtam, megráztam magam és az óra hátralévő részében igyekeztem összeszedettebb lenni. Azt hiszem sikerült.
7.nap 20.00 Orsi
Reggel elaludtam, ideges rohanás, 20 perc késés. Egész nap feszített munka, szinte enni is alig volt időm. Folyadékot azért eleget ittam, erre figyeltem. Este szokásos "tömeg". valamint rettenetes meleg. Mármint érzésre. Konkrétan szenvedtem. Mellettem jobbról balról 30 naposok. Néha véletlen szemkontaktus, egyértelműen látszott Ők is. Óra közepe felé úgy tűnt belülről fűtenek, éreztem ahogy ömlik ki a meleg a testemből. Szó szerint azt éreztem, mintha sütnének. Levegő és oxigén szinte semmi. Kiszáradt a szám, mert már ott vettem a levegőt. Talán a fülemen is. Az izzadás sem hűtött. Egyre többen feküdtek, ültek, hagyták ki a gyakorlatokat. Egy pillanatra bevillant, hogy én is. De rögtön váltott az agyam: az nem ér, akkor is végigcsinálom, ha belehalok! És nyomtam tovább, még nagyobb elszántsággal és erővel. Szinte szárnyakat adott a szenvedés. Óra után alig vártam hogy kimehessek a teremből, vágytam a hűvös levegőre. Leültem, rágcsáltam az almát, körülöttem a többiek. Rövid némaság, pihegés, majd elindult a beszélgetés. Mindenkinek hasonló érzései voltak, de miközben ezt kitárgyaltuk, mindannyiunknak boldog mosoly volt az arcán!! Még hazaúton is eltöltött az elégedettség érzése, és azóta is mosolyt csal az arcomra az az este.
8. nap 15.30 Orsi
Ma szabadnap. Sokat aludtam, de mégis fejfájással ébredtem. Talán azért. Délelőtt egy kellemes masszázs. Már nagyon rám fért. Gondoltam segít. Utólag kiderült mégsem. A testem engedett, de itt-ott azért éreztem a feszültséget. Leginkább a nyakamnál és a deréktáji részen volt kellemetlen. Ez minden alkalommal így van, várom, hátha jobb lesz. Az óra felétől sokszor éreztem azt, hogy fázom. Ez érdekes. Eddig még ilyet nem tapasztaltam.
Még mindig motivált vagyok....holnap újra...
6.nap 15.30 Linda
Nem voltunk sokan, kellemes a hőérzet. Ma bekapcsolt az önvédelmi funkció, sokszor elkalandoztam, "rutinból" nyomtam. Ennek eredményeként egyszer csak arra eszméltem, hogy Linda kérdezi: "Timi hol jársz? Azt hiszem éppen 2 gyakorlattal azelőtt, de konkrétan sehol. Teljesen kikapcsolt az agyam. Jót mosolyogtam, megráztam magam és az óra hátralévő részében igyekeztem összeszedettebb lenni. Azt hiszem sikerült.
7.nap 20.00 Orsi
Reggel elaludtam, ideges rohanás, 20 perc késés. Egész nap feszített munka, szinte enni is alig volt időm. Folyadékot azért eleget ittam, erre figyeltem. Este szokásos "tömeg". valamint rettenetes meleg. Mármint érzésre. Konkrétan szenvedtem. Mellettem jobbról balról 30 naposok. Néha véletlen szemkontaktus, egyértelműen látszott Ők is. Óra közepe felé úgy tűnt belülről fűtenek, éreztem ahogy ömlik ki a meleg a testemből. Szó szerint azt éreztem, mintha sütnének. Levegő és oxigén szinte semmi. Kiszáradt a szám, mert már ott vettem a levegőt. Talán a fülemen is. Az izzadás sem hűtött. Egyre többen feküdtek, ültek, hagyták ki a gyakorlatokat. Egy pillanatra bevillant, hogy én is. De rögtön váltott az agyam: az nem ér, akkor is végigcsinálom, ha belehalok! És nyomtam tovább, még nagyobb elszántsággal és erővel. Szinte szárnyakat adott a szenvedés. Óra után alig vártam hogy kimehessek a teremből, vágytam a hűvös levegőre. Leültem, rágcsáltam az almát, körülöttem a többiek. Rövid némaság, pihegés, majd elindult a beszélgetés. Mindenkinek hasonló érzései voltak, de miközben ezt kitárgyaltuk, mindannyiunknak boldog mosoly volt az arcán!! Még hazaúton is eltöltött az elégedettség érzése, és azóta is mosolyt csal az arcomra az az este.
8. nap 15.30 Orsi
Ma szabadnap. Sokat aludtam, de mégis fejfájással ébredtem. Talán azért. Délelőtt egy kellemes masszázs. Már nagyon rám fért. Gondoltam segít. Utólag kiderült mégsem. A testem engedett, de itt-ott azért éreztem a feszültséget. Leginkább a nyakamnál és a deréktáji részen volt kellemetlen. Ez minden alkalommal így van, várom, hátha jobb lesz. Az óra felétől sokszor éreztem azt, hogy fázom. Ez érdekes. Eddig még ilyet nem tapasztaltam.
Még mindig motivált vagyok....holnap újra...
2012. november 13., kedd
nov 13, ez egy ilyen szürkekedd.
Ez egy ilyen megtépázott kialvatlan kedd volt, amikor az ember úgy érzi hogy az a "nagyonsokminden" ránehezedik a vállára, a haja idegesítően indokolatlanul áll és azok a szöszmösz gondolatok, amiket nem érdemes figyelembe venni, az agyába ékelődnek és nincs mit tenni, kivédhetetlenül fázunk, rágódunk, csámcsogunk rajtuk és fülig merülük abba az iszapos aggódásba és feszülésbe. Na, egy ilyen kedd volt ez a mai, és a tegnap reggeli óra nagyon messzinek tűnt ahhoz, hogy a gondolatokat kitakarítsa :)..
Furcsa és valószínűleg, racionális barátaim által nemnormálisnak titulált lehet az érzés mely a délután folyamára már egyértelműen megfogalmazódott bennem: konzultálj a preziről, idd meg a kávét, csináld meg a házit, fogd fel a mikroökonómiát, írd meg ezt a beadandót, olvasd el a cikket, menj be az órára, etc és aztán rohanj haza a cuccodért és nyomás a 20:00 órás órára. És így történt. És szerencsére időben érkeztem és volt még hely, ott az ajtóval szemben. Nagyon sokan voltunk. Lehet, hogy nem csak az én keddem volt ilyen megtépázott :)))) Magas volt a pára és meleg-meleg-meleg. És alig vártam, hogy átlépjek azon a küszöbön, és elkezdjem a takarítást és a ki-be légzést.. Sajnos ez utóbbi még nem ültetődött át sikeresen a nap 24 órájába, pedig akkor minden bizonnyal közelebb gurulna az egyensúly.
Na mindegy, fura volt az óra, racionális barátaim most megint azt mondanák, hogy meg lehetett fulladni, nem lehet kibírni, nem volt levegő, lényegében nem vagy normális. Tehát zseniális volt. Talán egy nyári zivatar szárazabban hagy mint az első 10 perc után amikor is már a gólyaállásnál éreztem, hogy csúszok és folyok és párolgok. Valahogy mindezek a diszkomfort érzetet keltő körülmények, amiket mi bikram jógázók amúgyis teljesen másképp értékelünk nem aggasztottak, késztettek rágódásra csámcsogásra, illetve semmiképpen sem fázásra :)) És lélegeztem, olyan rendesen, végre. És tisztult a kép (habár a látás tekintetében volt, hogy néha úgy éreztem, hogy kis villogó foltok szinesítik és homályosítják a fizikai érzékelést). Könnyedebbé váltak, és pukk elengedésre kerültek a szöszmötölős bullshit gondolatok. És közben nyúltunk és hajlítottunk és emeltünk és hajoltunk és rúgtunk és céloztunk és elértünk.
Valahogy azt hiszem ez az egyik varázsa a dolognak számomra, hogy mindez a kinti-benti folyamat úgy történik, hogy közben ott állok magammal szemben és kizárom a világot, beengedem az univerzumot és keresem a fix pontot a homlokom közepén, a matrac és a törölköző sarkán, a cseppeken a földön, a vizesüvegem kupakján, etc..
Simona
Furcsa és valószínűleg, racionális barátaim által nemnormálisnak titulált lehet az érzés mely a délután folyamára már egyértelműen megfogalmazódott bennem: konzultálj a preziről, idd meg a kávét, csináld meg a házit, fogd fel a mikroökonómiát, írd meg ezt a beadandót, olvasd el a cikket, menj be az órára, etc és aztán rohanj haza a cuccodért és nyomás a 20:00 órás órára. És így történt. És szerencsére időben érkeztem és volt még hely, ott az ajtóval szemben. Nagyon sokan voltunk. Lehet, hogy nem csak az én keddem volt ilyen megtépázott :)))) Magas volt a pára és meleg-meleg-meleg. És alig vártam, hogy átlépjek azon a küszöbön, és elkezdjem a takarítást és a ki-be légzést.. Sajnos ez utóbbi még nem ültetődött át sikeresen a nap 24 órájába, pedig akkor minden bizonnyal közelebb gurulna az egyensúly.
Na mindegy, fura volt az óra, racionális barátaim most megint azt mondanák, hogy meg lehetett fulladni, nem lehet kibírni, nem volt levegő, lényegében nem vagy normális. Tehát zseniális volt. Talán egy nyári zivatar szárazabban hagy mint az első 10 perc után amikor is már a gólyaállásnál éreztem, hogy csúszok és folyok és párolgok. Valahogy mindezek a diszkomfort érzetet keltő körülmények, amiket mi bikram jógázók amúgyis teljesen másképp értékelünk nem aggasztottak, késztettek rágódásra csámcsogásra, illetve semmiképpen sem fázásra :)) És lélegeztem, olyan rendesen, végre. És tisztult a kép (habár a látás tekintetében volt, hogy néha úgy éreztem, hogy kis villogó foltok szinesítik és homályosítják a fizikai érzékelést). Könnyedebbé váltak, és pukk elengedésre kerültek a szöszmötölős bullshit gondolatok. És közben nyúltunk és hajlítottunk és emeltünk és hajoltunk és rúgtunk és céloztunk és elértünk.
Valahogy azt hiszem ez az egyik varázsa a dolognak számomra, hogy mindez a kinti-benti folyamat úgy történik, hogy közben ott állok magammal szemben és kizárom a világot, beengedem az univerzumot és keresem a fix pontot a homlokom közepén, a matrac és a törölköző sarkán, a cseppeken a földön, a vizesüvegem kupakján, etc..
Simona
Linda: 30/7 Egyensúly helyett motiválatlanság, erőtlenség és düh...
30/7 kedd, 20:00 Orsi
Nem is biztos, hogy akarok róla beszélni... Délelőtt a Bhaktin voltam és jógáztam egy jót. Jól esett, jól ment és alig vártam a következő Bikramot.... Aztán tartottam két órát a BJK-ban 15:30 és 17:30. Szuper csapat volt mind a két órán, de azért éreztem, hogy sok lesz ez a harmadik. Mindegy, nem nagyon van más választásom. A helyem megvolt a katlanban, de az egyensúlyozókhoz érve éreztem, hogy az a bizonyos nem tért vissza, sőt az erőm is fogytán van... Mindig a 3 egyensúlyjavító gyakorlat az, amin legjobban le tudom mérni az aznapi formámat. Hát ezt ma elkönyveltem "fos"-nak. Bár a Trikanasana egész jól ment. Mindegy eljöttek a fekvő gyakorlatok és ott már kezdtem érezni a megmagyarázhatatlant... komolyan mondom, hogy nem értem, de hihetetlen
DÜHÖT
éreztem. Nem a tanár iránt, nem a meleg iránt, egyszerűen nem tudom, hogy mi iránt, de folyamatosan káromkodtam gondolatban... ráadásul angolul.... pfff.... valaki magyarázza el, hogy ez mi!!!!!! És ami a legrosszabb, ez az érzés az óra végére sem múlt el. Most kezdek csak lenyugodni, hogy végre ágyban vagyok.
Annyira érdekes, hogy ennek ellenére meg sem fordul a fejemben, hogy abbahagyjam a 30 napot, sőt kíváncsian várom a következő órát, ami szintén egy este 8-as lesz holnap P. Krisztával. Egyébként elkezdett fájni a jobb térdem, most hogy a bal kis lábujjam egészen jól kezd lenni. Remélem hamar elmúlik majd.
Írjatok! Kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen volt az első néhány nap, hogy vagytok testileg, lelkileg. Mitől függ, hogy bírjátok-e?
Nem is biztos, hogy akarok róla beszélni... Délelőtt a Bhaktin voltam és jógáztam egy jót. Jól esett, jól ment és alig vártam a következő Bikramot.... Aztán tartottam két órát a BJK-ban 15:30 és 17:30. Szuper csapat volt mind a két órán, de azért éreztem, hogy sok lesz ez a harmadik. Mindegy, nem nagyon van más választásom. A helyem megvolt a katlanban, de az egyensúlyozókhoz érve éreztem, hogy az a bizonyos nem tért vissza, sőt az erőm is fogytán van... Mindig a 3 egyensúlyjavító gyakorlat az, amin legjobban le tudom mérni az aznapi formámat. Hát ezt ma elkönyveltem "fos"-nak. Bár a Trikanasana egész jól ment. Mindegy eljöttek a fekvő gyakorlatok és ott már kezdtem érezni a megmagyarázhatatlant... komolyan mondom, hogy nem értem, de hihetetlen
DÜHÖT
éreztem. Nem a tanár iránt, nem a meleg iránt, egyszerűen nem tudom, hogy mi iránt, de folyamatosan káromkodtam gondolatban... ráadásul angolul.... pfff.... valaki magyarázza el, hogy ez mi!!!!!! És ami a legrosszabb, ez az érzés az óra végére sem múlt el. Most kezdek csak lenyugodni, hogy végre ágyban vagyok.
Annyira érdekes, hogy ennek ellenére meg sem fordul a fejemben, hogy abbahagyjam a 30 napot, sőt kíváncsian várom a következő órát, ami szintén egy este 8-as lesz holnap P. Krisztával. Egyébként elkezdett fájni a jobb térdem, most hogy a bal kis lábujjam egészen jól kezd lenni. Remélem hamar elmúlik majd.
Írjatok! Kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen volt az első néhány nap, hogy vagytok testileg, lelkileg. Mitől függ, hogy bírjátok-e?
Linda: 30/6 Egyensúly - vajon mi?
30/6 hétfő, 17:30 Kriszti
A mai óra hát... az egyensúlyom elveszett valahol útközben, de legalább a meleg már nem zavart. Szeretem, amikor kihagyás után végre eljutok oda, hogy már nem zavar a meleg. Ellenben a testem nem volt igazi partner a mai napon. Nem baj, talán holnap... alig várom a dupla utáni este 8-as órát, úgy hogy előtte a Bhaktin is jógázom.
Viszont azt vettem észre az utóbbi két napban, hogy elindult a "haldoklás" a 30 naposok között! Egyre többen üldögéltek le, pihengettek, amikor nem biztos, hogy szükséges. Fontos, hogy tudjátok, hogy csak akkor lesz fejlődés, ha dolgoztok érte. Ha az első - én nem bírom, szédülök, ezt a gyakorlatot nem szeretem, inkább kihagyom stb. gondolatnál leültök, akkor nem lesz előrelépés. Szóval kitartás!
A mai óra hát... az egyensúlyom elveszett valahol útközben, de legalább a meleg már nem zavart. Szeretem, amikor kihagyás után végre eljutok oda, hogy már nem zavar a meleg. Ellenben a testem nem volt igazi partner a mai napon. Nem baj, talán holnap... alig várom a dupla utáni este 8-as órát, úgy hogy előtte a Bhaktin is jógázom.
Viszont azt vettem észre az utóbbi két napban, hogy elindult a "haldoklás" a 30 naposok között! Egyre többen üldögéltek le, pihengettek, amikor nem biztos, hogy szükséges. Fontos, hogy tudjátok, hogy csak akkor lesz fejlődés, ha dolgoztok érte. Ha az első - én nem bírom, szédülök, ezt a gyakorlatot nem szeretem, inkább kihagyom stb. gondolatnál leültök, akkor nem lesz előrelépés. Szóval kitartás!
2012. november 12., hétfő
30/5-6
30/5 - 17:00 Andi
Szombaton volt egy kiadós borozós-pálinkázós-bulis este, így kb. négy órát aludtam, mert reggel menni kellett a gyerekekért a Mamához. Aztán enyhe hányinger és szédülés közepette lovagolni, kecskét simogatni és kacsát etetni vittem a gyerkőcöket. Persze ők nem vettek észre semmit, de megváltás volt leülni amíg a lángost ették... Az 5-ös órára sikerült odaérnem. Meglepően jól ment! Andi nagyon határozottan vezeti az órát, és jól odafigyel arra, hogy a csoport összhangban legyen és ne szaladjunk előre a pillanat elől. A hangulat is nagyon jó volt, sokat mosolyogtam :-). Közben eszembe jutott, hogy jövő héten, az egész napos tolmácsolás napján nem fogok tudni jönni, ha nincs reggel 7-kor óra. És persze nincs... Elhatároztam, hogy már előre bepótolom ezen a héten, mielőtt még elérném a kritikus középidőt...
30/6 - 9:00 Linda
Már hat nap eltelt a harmincból. Gyorsan eltelt, de közben sok minden történt. A mai órára kicsit stresszes volt odaérni az ovi miatt, de sikerült. Az elején mindig a délelőtti órákat élveztem jobban, amikor nincsenek olyan sokan. Most meg hiányzott a tömeg, és a pára. Minden órán valami jobban megy mint korábban, érzékelhető a fejlődés. Arra oda kell figyelnem, hogy ne hajtsam magam túlságosan. A mai órán fájt a derekam (és még most is), többször is zsibbadt a jobb hüvelykujjam és az utolsó gyakorlatnál szúródott az oldalam. Nagyon élvezem, hogy már így az elején bevállaltam a kihívást, mert így minden sokkal intenzívebb. Minden óra izgalmas, és mindig valami újat fedezek fel a gyakorlatok közben. Ma például ráéreztem, milyen az, amikor a Sasangasana közben nem a fejemen támaszkodok és sikerült jól megnyújtani a hátam. Az "alvást helyettesítő" Ardha Kurmasana még valahogy nem megy, pedig a jótékony hatása jól jönne. Imádom Linda óra végi felolvasásait!
Linda: 30/5 Majdnem kihagytam
Szuper jó, hogy Ti is lelkesek vagytok és írtok! Köszönöm ezt mindazok nevében, akiket ezek a bejegyzések segítenek majd át a nehezén! Azok nevében, akik lehet elkeserednek majd egy-egy nehezebb óra után... Tudjátok, hogy nem vagytok egyedül! Mindannyian érezzük néha, hogy itt a vége, nem bírom, kimegyek... ÉS akkor, akkor kell folytatni, mert ez visz előre, ez feszegeti a határokat, és ezen nehéz pillanatok mutatják meg, hogy erős vagy, mert nem adod fel és utolsó erődet felhasználva is, de küzdesz tovább, hogy a végén érezd azt a felszabadulást, amit csakis egy nehéz, kihívásokkal teli óra végén érezhetsz. És ez az, amiért (rövid távon) megéri. ÉS ilyenkor potyognak, folynak és patakzanak a könnyek... nem azért mert szomorú vagy, hanem mert boldog. Aki ezt még nem tapasztalta meg, annak szívből kívánom, hogy a 30 nap alatt megtörténjen vele ez a csoda... de ezért keményen kell ám dolgozni! ;-)
30/5 vasárnap, 19:00 Andi
Elhatároztam, hogy ma (vasárnap) befejezem a szakdolgozatomat. Leadási határidő november 15. szerda, szóval épp itt volt az ideje az utolsó simításoknak. Egész nap a gép előtt ültem, és úgy voltam vele, hogy ha nem tudom befejezni, akkor nem jövök jógázni. Este 6-kor úgy tűnt, hogy kész. De akkor kinyitottam a Szakdolgozati tájékoztatót és kiderült, hogy egy csomó minden hiányzik. Ideges lettem. Akkor irány a jóga. Egy nap ide vagy oda... nem mindegy?
Meglepetésemre Andi tartotta az órát, Andyre számítottam, de örültem Andinak, mert ez azt jelentette, hogy 5 óra a 30 nap alatt és mindegyik másik tanárnál. Vicces! Kemény volt, meleg és párás, de Andi megfelelően katonás stílusa nem engedte, hogy egyetlen percre is elhagyjam magam. A tegnapi haladót azért megéreztem, kicsit a comb izmaim bekeményedek, kellemes izomláz, de megérte. Már el is felejtettem milyen jó 8 óra görnyedés után jógázni.
Aztán irány haza, jót fogok aludni - gondoltam. Nem jött össze. Annyira felpörgetett az óra, hogy csak nagy nehezen tudtam elaludni. Talán majd ma...
30/5 vasárnap, 19:00 Andi
Elhatároztam, hogy ma (vasárnap) befejezem a szakdolgozatomat. Leadási határidő november 15. szerda, szóval épp itt volt az ideje az utolsó simításoknak. Egész nap a gép előtt ültem, és úgy voltam vele, hogy ha nem tudom befejezni, akkor nem jövök jógázni. Este 6-kor úgy tűnt, hogy kész. De akkor kinyitottam a Szakdolgozati tájékoztatót és kiderült, hogy egy csomó minden hiányzik. Ideges lettem. Akkor irány a jóga. Egy nap ide vagy oda... nem mindegy?
Meglepetésemre Andi tartotta az órát, Andyre számítottam, de örültem Andinak, mert ez azt jelentette, hogy 5 óra a 30 nap alatt és mindegyik másik tanárnál. Vicces! Kemény volt, meleg és párás, de Andi megfelelően katonás stílusa nem engedte, hogy egyetlen percre is elhagyjam magam. A tegnapi haladót azért megéreztem, kicsit a comb izmaim bekeményedek, kellemes izomláz, de megérte. Már el is felejtettem milyen jó 8 óra görnyedés után jógázni.
Aztán irány haza, jót fogok aludni - gondoltam. Nem jött össze. Annyira felpörgetett az óra, hogy csak nagy nehezen tudtam elaludni. Talán majd ma...
2012. november 11., vasárnap
Tímea: 30/5
Az én történetem 2009 májusban kezdődött. Itt bárki számára hozzáférhető:
http://365bikramjoga.blogspot.hu/2012/07/3-ev-kronikaja.html
Talán van benne tanulság. És magyarázat.
Szóval már jó ideje szemeztem a "kihívással", de mindig volt valami más. Munka, utazás, egyéb kifogás.
De most...kattanás. Nem fizikailag, lelkileg.
A legjobbkor tudtam meg, hogy lesz, és éppen időben, hogy mikor. Nehéz heteket a hátam mögött tudva, úgy jött, mint egy megváltás. Azt éreztem, nekem ez most kell és jár. Bármi áron.
Elindult a szervezés. És láss "csodát", minden úgy jön össze, ahogy szeretném, a környezetem is partner. Tehát most jött el az idő.
Nekikezdtem és 30/5 már eltelt.
Az első nap olyan volt, mint máskor.
A 2. napon itt-ott feszültek az izmok, de nem volt kellemetlen, mélyebben bele tudtam menni a gyakorlatokba.
A 3. nap nagyon nem volt jó. Sokan voltunk, rettenetes volt a pára és a meleg. Szinte forrt a fejem végig a 90 perc alatt, többször azt hittem elájulok. Képtelen voltam koncentrálni, az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem (ami amúgy nem jellemző rám). Nagy erőfeszítésembe került végigcsinálni az órát, de végül sikerült.
A 4. nap kellemes volt. Élveztem a párás meleget, sokan voltunk megint, de nagyon jók voltak az energiák. Köszönhető ez Lindának is, aki jó érzékkel akkor segített átlendülni, amikor nagyon kellett. Még az izmaim feszültsége sem zavart.
Az 5. nap éjszakai műszakom után mentem, kb. 5-6 óra alvással a hátam mögött. Ezt csak az értheti, aki már átélt hasonlót. Közel 20 órás ébrenlét, benne egy jógaóra, rohanás és 12 óra aktív munka. Ezen bármennyi alvás keveset segít. Szóval fáradt voltam és enervált. Tanakodtam melyik lenne jobb, felkelés után egy órával indulás, vagy kicsi semmittevés és úgy indulás. Az előbbi mellett döntöttem, persze külső segítséggel (Zolim többnyire át tud lendíteni a holtpontokon). Az óra elején úgy éreztem magam, mint egy rozsdás fogaskerék. Aztán szép lassan bemelegedtem. A végére teljesen éber és friss lettem, új energiákkal teltem meg. Szóval megint megérte:))
Továbbra is motiváltnak érzem magam, és rettenetesen kíváncsi vagyok. Egyrészt a fizikai fejlődésre, de sokkal inkább a lelkire. Egyenlőre ez hajt előre. Fizikailag biztos vagyok benne, hogy bírni fogom. A nagy kérdés az, hogy a lelkesedés és kíváncsiság meddig visz előre. Utána pedig meddig lesz akaraterőm és kitartásom, vagyis fejben meddig leszek erős. Azt hiszem ez a kulcskérdés, és ezen fog múlni a teljesítés sikere vagy kudarca.
Biztosan lesznek válaszok. És ha igen, elmesélem. Akár pozitív, ha negatív. Hiszen a kudarcaink is visznek minket előre.
És talán másokat is.
Namaste
http://365bikramjoga.blogspot.hu/2012/07/3-ev-kronikaja.html
Talán van benne tanulság. És magyarázat.
Szóval már jó ideje szemeztem a "kihívással", de mindig volt valami más. Munka, utazás, egyéb kifogás.
De most...kattanás. Nem fizikailag, lelkileg.
A legjobbkor tudtam meg, hogy lesz, és éppen időben, hogy mikor. Nehéz heteket a hátam mögött tudva, úgy jött, mint egy megváltás. Azt éreztem, nekem ez most kell és jár. Bármi áron.
Elindult a szervezés. És láss "csodát", minden úgy jön össze, ahogy szeretném, a környezetem is partner. Tehát most jött el az idő.
Nekikezdtem és 30/5 már eltelt.
Az első nap olyan volt, mint máskor.
A 2. napon itt-ott feszültek az izmok, de nem volt kellemetlen, mélyebben bele tudtam menni a gyakorlatokba.
A 3. nap nagyon nem volt jó. Sokan voltunk, rettenetes volt a pára és a meleg. Szinte forrt a fejem végig a 90 perc alatt, többször azt hittem elájulok. Képtelen voltam koncentrálni, az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem (ami amúgy nem jellemző rám). Nagy erőfeszítésembe került végigcsinálni az órát, de végül sikerült.
A 4. nap kellemes volt. Élveztem a párás meleget, sokan voltunk megint, de nagyon jók voltak az energiák. Köszönhető ez Lindának is, aki jó érzékkel akkor segített átlendülni, amikor nagyon kellett. Még az izmaim feszültsége sem zavart.
Az 5. nap éjszakai műszakom után mentem, kb. 5-6 óra alvással a hátam mögött. Ezt csak az értheti, aki már átélt hasonlót. Közel 20 órás ébrenlét, benne egy jógaóra, rohanás és 12 óra aktív munka. Ezen bármennyi alvás keveset segít. Szóval fáradt voltam és enervált. Tanakodtam melyik lenne jobb, felkelés után egy órával indulás, vagy kicsi semmittevés és úgy indulás. Az előbbi mellett döntöttem, persze külső segítséggel (Zolim többnyire át tud lendíteni a holtpontokon). Az óra elején úgy éreztem magam, mint egy rozsdás fogaskerék. Aztán szép lassan bemelegedtem. A végére teljesen éber és friss lettem, új energiákkal teltem meg. Szóval megint megérte:))
Továbbra is motiváltnak érzem magam, és rettenetesen kíváncsi vagyok. Egyrészt a fizikai fejlődésre, de sokkal inkább a lelkire. Egyenlőre ez hajt előre. Fizikailag biztos vagyok benne, hogy bírni fogom. A nagy kérdés az, hogy a lelkesedés és kíváncsiság meddig visz előre. Utána pedig meddig lesz akaraterőm és kitartásom, vagyis fejben meddig leszek erős. Azt hiszem ez a kulcskérdés, és ezen fog múlni a teljesítés sikere vagy kudarca.
Biztosan lesznek válaszok. És ha igen, elmesélem. Akár pozitív, ha negatív. Hiszen a kudarcaink is visznek minket előre.
És talán másokat is.
Namaste
2012. november 10., szombat
30/1-2-3-4
30/4
Október 18-án volt az első Bikram órám. Ezt kerestem már nagyon régen: a patakokban csorgó izzadságot, a kimondatlan összefonódást a csoporttal, azt a kimerülést, ami elhozza a békét és felhozza, amivel éppen nem akarok szembesülni és azt a fizikai mozgást, ami bekúszik az életemben minden területre. Nyilván mindenkinek ilyen, amit szívből választ, bármelyik út is legyen az...
30 nap - 30 x másfél óra jóga. Egyszerűnek tűnik kimondani, de még nem tudom, milyen lesz, mert még nem vagyok tapasztalt ezen a területen.
Az első nap a harminc napból (nov. 7.) pokol volt.... 5 óra alvás után, rengeteg munka és stressz után, két napi egészségtelen étkezés után... Minden gondolatom csak az volt: futni, menekülni a teremből, kifelé, de most, amíg lehet és közben hallottam Orsi hangját: "Az a fontos, hogy maradj a teremben..." Először életemben megengedtem magamnak, hogy pihenjek és ne harcoljak. Felszabadító volt....
A második és a harmadik nap nagyon jó volt. Nehéz, de diadalmas és egyre jobban érzem a fejlődést ilyen rövid idő alatt is. Nehéz akár pár nap távlatából is írni, mert a minden pillanatban ott lévő jelenlét nem ragaszkodik a múlthoz, és az emlékezés szintjén elszáll, a napok összemosódnak - de a lélek szintjén beépül minden pillanat. Már értem, hogy ezért kell mindig magamra figyelnem.
Minden világosabbá és átláthatóbbá válik, ami néha örömteli, néha fájdalmas.
De végre itt az igazság. A kendőzetlen, a púderozatlan. Vállalom, vagy nem , megmutatkozik, minden....
Számomra ez a kihívás....
Rátekinteni az életemre és önmagamra úgy, ahogy van. A maga valójában.
Az első órán sírtam. Rájöttem, mennyire túl sokat vállalok mindig és nem veszem figyelembe, mennyi az, ami egészséges nekem.
A mai órán (nov. 10) is sírtam. Még jó, hogy ennyire izzadunk és nem látszik, ha valaki ejt egy-két könnycseppet, mindenki magára figyel és nem veszi észre...
Édesapámra gondoltam. Hogy mit gondolna most, ha látná az életem? Büszke lenne rám?
És a gyerekeimre... Hogy mit tudok adni nekik?
Három hét távlatából nézve érzem, hogy többet és jobbat mint előtte, mert megengedtem magamnak, hogy naponta egyszer 90 percig csak én létezzek, és remélem, hogy ők már úgy fognak felnőni, hogy ez nem lesz kérdéses bennük.
Namaste
Október 18-án volt az első Bikram órám. Ezt kerestem már nagyon régen: a patakokban csorgó izzadságot, a kimondatlan összefonódást a csoporttal, azt a kimerülést, ami elhozza a békét és felhozza, amivel éppen nem akarok szembesülni és azt a fizikai mozgást, ami bekúszik az életemben minden területre. Nyilván mindenkinek ilyen, amit szívből választ, bármelyik út is legyen az...
30 nap - 30 x másfél óra jóga. Egyszerűnek tűnik kimondani, de még nem tudom, milyen lesz, mert még nem vagyok tapasztalt ezen a területen.
Az első nap a harminc napból (nov. 7.) pokol volt.... 5 óra alvás után, rengeteg munka és stressz után, két napi egészségtelen étkezés után... Minden gondolatom csak az volt: futni, menekülni a teremből, kifelé, de most, amíg lehet és közben hallottam Orsi hangját: "Az a fontos, hogy maradj a teremben..." Először életemben megengedtem magamnak, hogy pihenjek és ne harcoljak. Felszabadító volt....
A második és a harmadik nap nagyon jó volt. Nehéz, de diadalmas és egyre jobban érzem a fejlődést ilyen rövid idő alatt is. Nehéz akár pár nap távlatából is írni, mert a minden pillanatban ott lévő jelenlét nem ragaszkodik a múlthoz, és az emlékezés szintjén elszáll, a napok összemosódnak - de a lélek szintjén beépül minden pillanat. Már értem, hogy ezért kell mindig magamra figyelnem.
Minden világosabbá és átláthatóbbá válik, ami néha örömteli, néha fájdalmas.
De végre itt az igazság. A kendőzetlen, a púderozatlan. Vállalom, vagy nem , megmutatkozik, minden....
Számomra ez a kihívás....
Rátekinteni az életemre és önmagamra úgy, ahogy van. A maga valójában.
Az első órán sírtam. Rájöttem, mennyire túl sokat vállalok mindig és nem veszem figyelembe, mennyi az, ami egészséges nekem.
A mai órán (nov. 10) is sírtam. Még jó, hogy ennyire izzadunk és nem látszik, ha valaki ejt egy-két könnycseppet, mindenki magára figyel és nem veszi észre...
Édesapámra gondoltam. Hogy mit gondolna most, ha látná az életem? Büszke lenne rám?
És a gyerekeimre... Hogy mit tudok adni nekik?
Három hét távlatából nézve érzem, hogy többet és jobbat mint előtte, mert megengedtem magamnak, hogy naponta egyszer 90 percig csak én létezzek, és remélem, hogy ők már úgy fognak felnőni, hogy ez nem lesz kérdéses bennük.
Namaste
Linda: 30/4
30/4 szombat, 10:00 Kriszti
Ma végre nagyon jól ment, az előző 3 alkalom volt a bemelegítés és végre igazán tudtam élvezni a 90 percet a kínzó kamrában. Sokan voltunk, jó meleg volt, de megfelelő volt a koncentráció.
Egyébként olyan kötelességszerű most ez az egész 30 nap. A tréningen éreztem utoljára ilyet, hogy ha menni kell, menni kell. Meg sem fordul a fejemben, hogy ne menjek, minden, azaz majdnem minden a 30 napnak van alárendelve.
De mára nem volt elég a kezdő, utána jött a haladó. Sajnos csak 4-en voltunk, de ez biztos a munkanap miatt volt, viszont szuperül tudtunk haladni, tak-tak-tak végigcsináltuk a 84 gyakorlatot. Köszi csajok, hogy jöttetek!
Aztán ebéd és én tartottam a 17:00-ás órát, és bár fáradt voltam nagyon jó volt. Elképesztő kitartással és elszántsággal küzdöttek a résztvevők, ez volt a nap megkoronázása.
Akkor holnap találkozunk!
Ma végre nagyon jól ment, az előző 3 alkalom volt a bemelegítés és végre igazán tudtam élvezni a 90 percet a kínzó kamrában. Sokan voltunk, jó meleg volt, de megfelelő volt a koncentráció.
Egyébként olyan kötelességszerű most ez az egész 30 nap. A tréningen éreztem utoljára ilyet, hogy ha menni kell, menni kell. Meg sem fordul a fejemben, hogy ne menjek, minden, azaz majdnem minden a 30 napnak van alárendelve.
De mára nem volt elég a kezdő, utána jött a haladó. Sajnos csak 4-en voltunk, de ez biztos a munkanap miatt volt, viszont szuperül tudtunk haladni, tak-tak-tak végigcsináltuk a 84 gyakorlatot. Köszi csajok, hogy jöttetek!
Aztán ebéd és én tartottam a 17:00-ás órát, és bár fáradt voltam nagyon jó volt. Elképesztő kitartással és elszántsággal küzdöttek a résztvevők, ez volt a nap megkoronázása.
Akkor holnap találkozunk!
2012. november 9., péntek
Linda: 30-ból 3 pipa
Ez azt jelenti, hogy még 10-szer ennyi van hátra!!! Hát normális vagyok én???? Mielőtt bárki bármi mást képzelne: igen, nekem is nehéz. De pont ezért jó, nagyon jó!
30/1 szerda, 15:30 P. Kriszta
Az első könnyen ment, annak ellenére, hogy mostanában hanyagoltam a gyakorlást. Csak finoman volt meleg, a pára is elviselhető volt. Néha zavart az elrepedt kislábujjam, de csak mérsékelten.
30/2 csütörtök, 17:30 Andy
Na ez már nem volt olyan egyszerű. Bementem 10-re órát tartani, aztán átrohantam egy konferenciára, ahol tartottam két hatha jóga órát, ahol végig kellett mutatni a gyakorlatokat, utána spuri vissza, hogy 17:30-ra beérjek, ne kelljen 8-ig várni. Fáradt voltam, remegtek az izmai, de Andy ereje átsegített. Ez már melegebb volt és párásabb, de jól esett. Ardha candra 2. sorozatban még egy jó kis kattanásom is volt és jó mélyre tudtam menni... Első jó pont.
30/3 péntek, 17:30 Orsi
Eredetileg reggel 9 Krisztit terveztem, de amikor először mozdultam meg felkelés után, az nagyon fájdalmas volt. A hátam, a lábam... jaj... Az óra elején úgy éreztem, ez szintén fájdalmas lesz, de kb. a közepére szerencsére bemelegedtem és alakult a dolog. Szenvedtem azért a melegtől. A fekvő íjnál volt most kattanás, olyan érzés volt, mintha kiszakadna a mellkasom. Jó volt! ;-)
Nektek milyen volt eddig?
30/1 szerda, 15:30 P. Kriszta
Az első könnyen ment, annak ellenére, hogy mostanában hanyagoltam a gyakorlást. Csak finoman volt meleg, a pára is elviselhető volt. Néha zavart az elrepedt kislábujjam, de csak mérsékelten.
30/2 csütörtök, 17:30 Andy
Na ez már nem volt olyan egyszerű. Bementem 10-re órát tartani, aztán átrohantam egy konferenciára, ahol tartottam két hatha jóga órát, ahol végig kellett mutatni a gyakorlatokat, utána spuri vissza, hogy 17:30-ra beérjek, ne kelljen 8-ig várni. Fáradt voltam, remegtek az izmai, de Andy ereje átsegített. Ez már melegebb volt és párásabb, de jól esett. Ardha candra 2. sorozatban még egy jó kis kattanásom is volt és jó mélyre tudtam menni... Első jó pont.
30/3 péntek, 17:30 Orsi
Eredetileg reggel 9 Krisztit terveztem, de amikor először mozdultam meg felkelés után, az nagyon fájdalmas volt. A hátam, a lábam... jaj... Az óra elején úgy éreztem, ez szintén fájdalmas lesz, de kb. a közepére szerencsére bemelegedtem és alakult a dolog. Szenvedtem azért a melegtől. A fekvő íjnál volt most kattanás, olyan érzés volt, mintha kiszakadna a mellkasom. Jó volt! ;-)
Nektek milyen volt eddig?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)