Emberek között és emberekkel dolgozom.
Mióta elindult az ősz, folyamatosan van körülöttem náthás és/vagy influenzás. Minden évben igyekszem elkerülni-megelőzni, hogy ne kapjam el, de sosem sikerül. Egy szezonban 1x biztosan én is beleesem.
Mikor elkezdtem a kihívást, arra gondoltam, ha eddig nem, akkor már biztos nem. Nagyjából egy-két hete zakatol szinte folyamatosan az agyamban, hogy milyen jó, hogy eddig megúsztam, remélem most már kihúzom betegség nélkül a végéig. Nem tudtam elhessegetni ezeket a gondolatokat. És meglett az eredmény.
Kedd, 21. nap
Előző délután bevérzett kicsit a jobb szemem, én észre sem vettem, Zoli hívta fel rá a figyelmem. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, nem okozott problémát. Éjszaka már nem voltam ilyen nyugodt. Nyugtalanul aludtam, forgolódtam, majd arra ébredtem, hogy fáj a szemem és a torkomba egy sündisznó költözött be. Ezek után nem sokat aludtam, próbáltam nyugtatni magam, hogy reggelre elmúlik, de nem ment. Reggel fél 6, ébresztő. Rögtön pokolba kívántam a napot, rettenetesen fájt a torkom, a fejem és a szemem, borzasztóan álmosnak éreztem magam Bele sem mertem gondolni, hogy fogom átvészelni a 12 óra munkát és utána az esti jógát. Belenéztem a tükörbe és a látvány sem javított a helyzeten. Sőt!
Azért lenyomtam a napot, közben beszereztem ezt-azt a gyógyszertárból, de nem segített.
Este elvonszoltam magam (szó szerint) jógázni. Az vezérelt, hogy eddig még nem kényszerültem kihagyásra és duplázásra. Tehát amíg mozogni tudok megyek, hátha rosszabbul leszek és akkor kell majd a kényszerpihenő.
Óra előtt feküdtem a teremben, fájt minden légvétel, rettenetesen sajnáltam magam és aggódtam kibírom-e, miközben kicsit elszenderedtem. Elég sok energia kellett hozzá, hogy Kriszti hangjára összekapjam magam.
Ezután végig úgy telt el az óra, hogy azt éreztem, ez nem is én vagyok, nem is én csinálom. Olyan volt az egész, mintha kívülről látnám magamat és csak zsibbadt lebegést éreztem. Fura, ködös állapot. Érdekes ahogyan az emberi agy működik. Önvédelem? Mindegy is, a lényeg: túléltem.
Jó lett volna ha Zoli kocsival hazavisz, de éppen aznap nem úgy jött ki a lépés. Hazaúton végig maradt a "kívülálló" állapot. Otthon elalvás előtt 1 pohár vörösbor, 1 csésze mézes-fahéjas-szegfűszeges forró tej, egy kupica jóféle házipálinka, Bioptron lámpa és Magnapress mágnesterápia, majd ájult alvás.
Szerda, 22. nap
Nagyjából 11 órát aludtam egyfolytában. Mikor felkeltem a torkom még fájt, és a szemem sem lett jobb. Legszívesebben ágyban maradtam volna egész nap, de várt rám a 16.30-as óra és utána egy éjszakai műszak. Szóval összekaptam magam, és végül nem is volt olyan rossz. Sőt! Jobban éreztem magam, mint vártam.
Csütörtök, 23. nap
Reggel mentem haza munkából, kicsi kitérővel. Előző éjszaka nem volt túl rossz a műszak, köszönet ezért Andinak, aki segített, és kicsit megkímélt. Otthon keveset aludtam és azt is rosszul. Mikor délután felébredtem, örültem, mert nem fájt a torkom, de nem örültem, mert elkezdett folyni az orrom. Előre tervezetten csak az este 8-as órára mentem el. Addig pihentem. Zoli "kötelezően" vitt és hozott, mert közben megérkezett a front és kellemetlen jeges szél fújt az utcán. Az óra meglepően jól telt, az orrom nem volt eldugulva és simán kaptam levegőt, csak 2x kellet orrot fújnom, nem kellett köhögnöm és tüsszentenem sem:))) valamint volt elég energiám, magam sem értem honnan. Zoli otthon maradt velem, összebújás, Tv nézés, finom vacsora, 2 pohár bor, 1 Coldrex forróital. Jól aludtam:))
Péntek 24. nap
Sokkal jobban vagyok, megint aludtam 10 órát. Orrom kicsit "nedves", olyan mintha vödör lenne a fejemen, de jó a közérzetem, nem fáj semmim és a szememben is szívódik fel a bevérzés. Örülök!!
17.30-ra mentem. Meglepően kevesen voltunk, jó volt a hőérzet. Félelmetes energiák jöttek elő belőlem. Klasszisokkal jobban mentek a gyakorlatok, mint eddig bármikor. Kinyújtottam a lábam álló fej-térd tartásban, a homlokom is majdnem leért terpeszben gólyaállásnál, és mindkét oldalra "tökéletesen" ment a lábujjhegyállás. Közben még vigyorogtam is, nem is keveset, élveztem az egészet és eszméletlen jól éreztem magam. Megkockáztatom, hogy a kihívás alatt ez volt az eddigi legjobb órám!!!!
Amit ezalatt a néhány nap alatt megtanultam, az az, hogy a kellemetlenségeket jobb elfogadni és együtt létezni velük. Valamint a nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket. A nyereség pedig, hogy testben és lélekben erősebben mehetünk tovább.
Namaste
