Egyik nap jobb, másik rosszabb. Nem találtam összefüggést. Eddig még.
A 17. átlagosan telt. Megint "semmi extra".
A 18. napon nagyon erőtlen voltam, nehezemre esett a legkisebb mozgás is. Azért nyomtam, mint minden nap. A pulzusom végig az egekben volt. Nem jellemző. Kimerülés, mélypont? Nem tudom. Az adott erőt, hogy a mellettem gyakorló "sportos" férfinak is láthatóan nehezére esett. Hason fekvő hullapózban jólesően simogatott a mellettem fekvő kilégzése.
A 19. napon minden körülmény ideális volt. Pihent voltam, nem voltunk sokan, nem volt meleg. Energiák rendben, könnyen mozogtam. És mégis: az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem, vagy alig tudtam megtartani magam. Képtelen voltam koncentrálni, pedig nagyon igyekeztem. Mindenre tudtam figyelni, csak magamra nem. Zavart a "nem túl összeszedett" környezetem is. Pedig általában elég jól kizárom a beszélgetőket, hangosan légzőket, más tempóban gyakorlókat, relaxáció alatt hangosan távozókat. Ma nem ment. Az óra végére feszült voltam, és bosszús.
Ma volt a 20. nap. Minden könnyen ment. Nem fájt semmi. (Kivéve a két térdem, amit kidörzsöltem az elmúlt napok alatt, és tegnap kirepedt rajta a száraz bőr.) Élveztem, hogy az eddigiekhez képest már majdnem leér, majdnem kinyúlik, mindjárt meglátom.
Hamarosan vége. Már csak 10 nap.
Nem tudom, hogy örülök vagy szomorkodom emiatt.
Csak azt tudom, hogy várakozásomon felül teljesítettem eddig, és bármi lesz is a még hátralévő időben, már megérte!!!!
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése