Ez egy ilyen megtépázott kialvatlan kedd volt, amikor az ember úgy érzi hogy az a "nagyonsokminden" ránehezedik a vállára, a haja idegesítően indokolatlanul áll és azok a szöszmösz gondolatok, amiket nem érdemes figyelembe venni, az agyába ékelődnek és nincs mit tenni, kivédhetetlenül fázunk, rágódunk, csámcsogunk rajtuk és fülig merülük abba az iszapos aggódásba és feszülésbe. Na, egy ilyen kedd volt ez a mai, és a tegnap reggeli óra nagyon messzinek tűnt ahhoz, hogy a gondolatokat kitakarítsa :)..
Furcsa és valószínűleg, racionális barátaim által nemnormálisnak titulált lehet az érzés mely a délután folyamára már egyértelműen megfogalmazódott bennem: konzultálj a preziről, idd meg a kávét, csináld meg a házit, fogd fel a mikroökonómiát, írd meg ezt a beadandót, olvasd el a cikket, menj be az órára, etc és aztán rohanj haza a cuccodért és nyomás a 20:00 órás órára. És így történt. És szerencsére időben érkeztem és volt még hely, ott az ajtóval szemben. Nagyon sokan voltunk. Lehet, hogy nem csak az én keddem volt ilyen megtépázott :)))) Magas volt a pára és meleg-meleg-meleg. És alig vártam, hogy átlépjek azon a küszöbön, és elkezdjem a takarítást és a ki-be légzést.. Sajnos ez utóbbi még nem ültetődött át sikeresen a nap 24 órájába, pedig akkor minden bizonnyal közelebb gurulna az egyensúly.
Na mindegy, fura volt az óra, racionális barátaim most megint azt mondanák, hogy meg lehetett fulladni, nem lehet kibírni, nem volt levegő, lényegében nem vagy normális. Tehát zseniális volt. Talán egy nyári zivatar szárazabban hagy mint az első 10 perc után amikor is már a gólyaállásnál éreztem, hogy csúszok és folyok és párolgok. Valahogy mindezek a diszkomfort érzetet keltő körülmények, amiket mi bikram jógázók amúgyis teljesen másképp értékelünk nem aggasztottak, késztettek rágódásra csámcsogásra, illetve semmiképpen sem fázásra :)) És lélegeztem, olyan rendesen, végre. És tisztult a kép (habár a látás tekintetében volt, hogy néha úgy éreztem, hogy kis villogó foltok szinesítik és homályosítják a fizikai érzékelést). Könnyedebbé váltak, és pukk elengedésre kerültek a szöszmötölős bullshit gondolatok. És közben nyúltunk és hajlítottunk és emeltünk és hajoltunk és rúgtunk és céloztunk és elértünk.
Valahogy azt hiszem ez az egyik varázsa a dolognak számomra, hogy mindez a kinti-benti folyamat úgy történik, hogy közben ott állok magammal szemben és kizárom a világot, beengedem az univerzumot és keresem a fix pontot a homlokom közepén, a matrac és a törölköző sarkán, a cseppeken a földön, a vizesüvegem kupakján, etc..
Simona
Furcsa és valószínűleg, racionális barátaim által nemnormálisnak titulált lehet az érzés mely a délután folyamára már egyértelműen megfogalmazódott bennem: konzultálj a preziről, idd meg a kávét, csináld meg a házit, fogd fel a mikroökonómiát, írd meg ezt a beadandót, olvasd el a cikket, menj be az órára, etc és aztán rohanj haza a cuccodért és nyomás a 20:00 órás órára. És így történt. És szerencsére időben érkeztem és volt még hely, ott az ajtóval szemben. Nagyon sokan voltunk. Lehet, hogy nem csak az én keddem volt ilyen megtépázott :)))) Magas volt a pára és meleg-meleg-meleg. És alig vártam, hogy átlépjek azon a küszöbön, és elkezdjem a takarítást és a ki-be légzést.. Sajnos ez utóbbi még nem ültetődött át sikeresen a nap 24 órájába, pedig akkor minden bizonnyal közelebb gurulna az egyensúly.
Na mindegy, fura volt az óra, racionális barátaim most megint azt mondanák, hogy meg lehetett fulladni, nem lehet kibírni, nem volt levegő, lényegében nem vagy normális. Tehát zseniális volt. Talán egy nyári zivatar szárazabban hagy mint az első 10 perc után amikor is már a gólyaállásnál éreztem, hogy csúszok és folyok és párolgok. Valahogy mindezek a diszkomfort érzetet keltő körülmények, amiket mi bikram jógázók amúgyis teljesen másképp értékelünk nem aggasztottak, késztettek rágódásra csámcsogásra, illetve semmiképpen sem fázásra :)) És lélegeztem, olyan rendesen, végre. És tisztult a kép (habár a látás tekintetében volt, hogy néha úgy éreztem, hogy kis villogó foltok szinesítik és homályosítják a fizikai érzékelést). Könnyedebbé váltak, és pukk elengedésre kerültek a szöszmötölős bullshit gondolatok. És közben nyúltunk és hajlítottunk és emeltünk és hajoltunk és rúgtunk és céloztunk és elértünk.
Valahogy azt hiszem ez az egyik varázsa a dolognak számomra, hogy mindez a kinti-benti folyamat úgy történik, hogy közben ott állok magammal szemben és kizárom a világot, beengedem az univerzumot és keresem a fix pontot a homlokom közepén, a matrac és a törölköző sarkán, a cseppeken a földön, a vizesüvegem kupakján, etc..
Simona
Én vasárnap két jógaórán is részt vettem egymás után a szombatit bepótolva, kemény volt.. a hetedik napnál tartunk, és egyszerűen jól érzem magam, sokkal több az energiám, folyton mozogni akarok, jobb mint amikor az ember 2-szer jár hetente és közte lévő napokon ellustul otthon.csak jó lenne, ha szombat este 19.00 kor is lenne jóga legalább novemberben mert egyszerűen a munkám miatt 17.00 órára nem érek oda.Szerintem az elmúlt hónapokban fejlődtem, az íjállásnál érzem leginkább, a lábam is olykor ki tudom teljesen nyújtani fej-térdtartásnál, gólyaállásnál is már az ujjaimat elérem,sőt az 50 fokos finn szaunában simán megcsinálom a méregtelenítő légzőgyakorlatot, bár ilyenkor minden elmenekül mellőlem, ő bajuk.:-)
VálaszTörlés