Múlt hét szerda óta arra sem volt időm (sem energiám vagy kedvem...), hogy írjak. Ez egyértelműen a mélypont jele... Szerdán elmentem órára. Túlélős történet volt, elég nehezen bírtam, és nem ment a koncentráció sem.
Csütörtökön reggeltől este 9-ig tomácsoltam, ezért ezt a napot ki kellett hagynom. Kb fél kilenckor a rendezvényen ülve azon gondolkoztam, melyik ászanánál tarthat az óra. Ez már tuti függés!
Pénteken reggel 10-től déltuán kettőig tolmácsoltam, majd irány a bölcsi, gyerekkel mamához, irány a fél 4-es óra, aztán héttől éjfélig ismét tolmácsolás... Egyáltalán nem volt kedvem elmenni órára. Annyira szerettem volna inkább a gyerekekkel lenni, de egymás után két napot nem lehet kihagyni, és ha már a közepéig eljutottam, nem adom fel. Szóval lenyomtam az órát és meglepetésemre jól is esett. Andi annyira jól összehangolta a csoportot és nagyon precíz. Ez nagyon sokat segített abban, hogy "összeszedjem magam".
Egyfolytában iszom a vitamint és sok gyümölcsöt, zöldséget eszem, meg mandulát, de a húst nem nagyon kívánom. (lehet, hogy szépen-lassan újra vegetáriánus leszek, de nem akarom erőltetni "agyból") Magnéziumból szerintem nincs elég, mert gyakran elfárad óra közben a karom, alig bírom a levegőben tartani és az elmúlt három napban begörcsölt a lábujjam, a csípőm és a hasizmom is... (szerencsére nem egyszerre :-) az vicces lenne)
Szombaton Linda óráján voltam délután. "kis halál". Mindent beleadtam, mindenem fájt, úgy éreztem, semmi nem megy. A "köszönd meg a testednek" résznél őszintén megnéztem, mi lenne a válaszom. A következő mondat jött: "Köszönöm te sze...tláda, hogy egész életemen keresztül veled kell bajlódnom" - Azta! Ráeszméltem, hogy mennyit bántom magam gondolatban, és hogy milyen kegyetlen vagyok önmagammal... Az óra végi felolvasás pedig megadta a kegyelemdöfést. Beborultam...
Vasárnap reggel játszottunk a jógakártyával a gyerekekkel. Nagyon élvezték és édesek voltak! :-) Vasárnap délelőtt 10-kor Orsi óráján voltam. Az elején zavart, hogy az első sorban álltam, de aztán elengedtem, és azt hiszem, kezdek újra talpra állni. Tudtam összpontosítani, mindent beleadtam és jól ment. Érzem, hogy erősödik a lábam, és egyre jobban meg tudok állni az egyensúly gyakorlatokban. A Tricansana viszont egyáltalán nem megy. Ezt a pózt egyszerűen nem veszi be a testem... Jobb lábbal előre még csak-csak megy, de ballal... Siralmas és egyáltalán nem érzem, mit kellene változtatni. De bizakodom... A többinél is folyamatosan jönnek az apró kis változtatások, amitől egyre jobb lesz.
És persze mindig emlékeztetnem kell magam, hogy legyek türelmes önmagammal, hiszen még alig egy hónapja csinálom.
Nem tudom, mi jön még, de nagyon sok minden történt a felszín alatt, mióta elkezdődött a kihívás... Nagyon örülök ennek, mert úgy érzem, hogy újra igazán élek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése