Linda: 30/5 Majdnem kihagytam

Szuper jó, hogy Ti is lelkesek vagytok és írtok! Köszönöm ezt mindazok nevében, akiket ezek a bejegyzések segítenek majd át a nehezén! Azok nevében, akik lehet elkeserednek majd egy-egy nehezebb óra után... Tudjátok, hogy nem vagytok egyedül! Mindannyian érezzük néha, hogy itt a vége, nem bírom, kimegyek... ÉS akkor, akkor kell folytatni, mert ez visz előre, ez feszegeti a határokat, és ezen nehéz pillanatok mutatják meg, hogy erős vagy, mert nem adod fel és utolsó erődet felhasználva is, de küzdesz tovább, hogy a végén érezd azt a felszabadulást, amit csakis egy nehéz, kihívásokkal teli óra végén érezhetsz. És ez az, amiért (rövid távon) megéri. ÉS ilyenkor potyognak, folynak és patakzanak a könnyek... nem azért mert szomorú vagy, hanem mert boldog. Aki ezt még nem tapasztalta meg, annak szívből kívánom, hogy a 30 nap alatt megtörténjen vele ez a csoda... de ezért keményen kell ám dolgozni! ;-)

30/5 vasárnap, 19:00 Andi

Elhatároztam, hogy ma (vasárnap) befejezem a szakdolgozatomat. Leadási határidő november 15. szerda, szóval épp itt volt az ideje az utolsó simításoknak. Egész nap a gép előtt ültem, és úgy voltam vele, hogy ha nem tudom befejezni, akkor nem jövök jógázni. Este 6-kor úgy tűnt, hogy kész. De akkor kinyitottam a Szakdolgozati tájékoztatót és kiderült, hogy egy csomó minden hiányzik. Ideges lettem. Akkor irány a jóga. Egy nap ide vagy oda... nem mindegy?

Meglepetésemre Andi tartotta az órát, Andyre számítottam, de örültem Andinak, mert ez azt jelentette, hogy 5 óra a 30 nap alatt és mindegyik másik tanárnál. Vicces! Kemény volt, meleg és párás, de Andi megfelelően katonás stílusa nem engedte, hogy egyetlen percre is elhagyjam magam. A tegnapi haladót azért megéreztem, kicsit a comb izmaim bekeményedek, kellemes izomláz, de megérte. Már el is felejtettem milyen jó 8 óra görnyedés után jógázni.

Aztán irány haza, jót fogok aludni - gondoltam. Nem jött össze. Annyira felpörgetett az óra, hogy csak nagy nehezen tudtam elaludni. Talán majd ma...