30/7 - Andy
Rohanáááss! 9:40-kor még az utolsó simításokat végeztem egy munkán, aztán pakolás, stresszelés. Kérdezem a páromat, hogy szerinte menni fog-e ez, mire ő: "Próbáld meg, hátha odaérsz". A troli persze nem akart jönni 47-kor szálltam fel rá, magamban szurkoltam: gyerünk! gyerünk! gázt neki! átszállásnál futottam az utcán (haha így utólag vicces), és persze pont most mindenhol nagyon sokan elém álltak, vagy előttem mentek lassan utazás közben. Le a metróba, futás le és fel a mozgólépcsőn és be a központba. Andy megnyugtatóan nézett rám és közölte: "Éppen, hogy, de ideértél". Annyira valószínűtlennek tűnt, hogy sikerül odaérni, hogy majdnem próbálkozás nélkül feladtam, és annyira boldog voltam, amikor megérkeztem. Sokszor vissza fogok még erre gondolni, amikor erőt kell merítenem, hogy higgyek magamban és ne adjam fel... A legelső órám óta nem volt szerencsém Andy-hez. Érdekes volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit fejlődtem, ahhoz képest, hogy az első órán hogy ment. (Persze az oktatók biztosan nem ezt mondanák :-)) Nagyon jó volt az óra és jól esett a meleg és a pára. Örültem, hogy ott lehettem.
30/8 - P. Kriszta
Ma az esti 8-as órára jutottam el a reggeli ovi - bölcsi kör, haza, gyors készülődés, vonatra fel, munka, vonatra fel, vissza, haza, munka, ovi -bölcsi kör, játszóház, haza, és fürdetés után. P. Kriszta óráján még nem voltam. Pontos, precíz, odanyúl, odaszól, kijavít. Szenvedtem... Mellettem két első órás úgyszintén, és átéreztem a helyzetet - még egy hónapja sincs, hogy ott álltam és azt sem tudtam, mi van... De azt igen, hogy nekem annyi. Ez a Bikram jól elkapott. Nem bírtam tartani a karom és dőltem-borultam. Az íjállásba kb. ötször álltam vissza... Aztán egyszer csak sikerült elkezdeni befelé figyelni és sokkal jobb lett. Jó érzés volt kipipálni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése