30/7 kedd, 20:00 Orsi
Nem is biztos, hogy akarok róla beszélni... Délelőtt a Bhaktin voltam és jógáztam egy jót. Jól esett, jól ment és alig vártam a következő Bikramot.... Aztán tartottam két órát a BJK-ban 15:30 és 17:30. Szuper csapat volt mind a két órán, de azért éreztem, hogy sok lesz ez a harmadik. Mindegy, nem nagyon van más választásom. A helyem megvolt a katlanban, de az egyensúlyozókhoz érve éreztem, hogy az a bizonyos nem tért vissza, sőt az erőm is fogytán van... Mindig a 3 egyensúlyjavító gyakorlat az, amin legjobban le tudom mérni az aznapi formámat. Hát ezt ma elkönyveltem "fos"-nak. Bár a Trikanasana egész jól ment. Mindegy eljöttek a fekvő gyakorlatok és ott már kezdtem érezni a megmagyarázhatatlant... komolyan mondom, hogy nem értem, de hihetetlen
DÜHÖT
éreztem. Nem a tanár iránt, nem a meleg iránt, egyszerűen nem tudom, hogy mi iránt, de folyamatosan káromkodtam gondolatban... ráadásul angolul.... pfff.... valaki magyarázza el, hogy ez mi!!!!!! És ami a legrosszabb, ez az érzés az óra végére sem múlt el. Most kezdek csak lenyugodni, hogy végre ágyban vagyok.
Annyira érdekes, hogy ennek ellenére meg sem fordul a fejemben, hogy abbahagyjam a 30 napot, sőt kíváncsian várom a következő órát, ami szintén egy este 8-as lesz holnap P. Krisztával. Egyébként elkezdett fájni a jobb térdem, most hogy a bal kis lábujjam egészen jól kezd lenni. Remélem hamar elmúlik majd.
Írjatok! Kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen volt az első néhány nap, hogy vagytok testileg, lelkileg. Mitől függ, hogy bírjátok-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése