Tímea: 30/5

Az én történetem 2009 májusban kezdődött. Itt bárki számára hozzáférhető:

http://365bikramjoga.blogspot.hu/2012/07/3-ev-kronikaja.html

Talán van benne tanulság. És magyarázat.

Szóval már jó ideje szemeztem a "kihívással", de mindig volt valami más. Munka, utazás, egyéb kifogás.
De most...kattanás. Nem fizikailag, lelkileg.
A legjobbkor tudtam meg, hogy lesz, és éppen időben, hogy mikor. Nehéz heteket a hátam mögött tudva, úgy jött, mint egy megváltás. Azt éreztem, nekem ez most kell és jár. Bármi áron.
Elindult a szervezés. És láss "csodát",  minden úgy jön össze, ahogy szeretném, a környezetem is partner. Tehát most jött el az idő.
Nekikezdtem és 30/5 már eltelt.

Az első nap olyan volt, mint máskor.
A 2. napon itt-ott feszültek az izmok, de nem volt kellemetlen, mélyebben bele tudtam menni a gyakorlatokba.
A 3. nap nagyon nem volt jó. Sokan voltunk, rettenetes volt a pára és a meleg. Szinte forrt a fejem végig a 90 perc alatt, többször azt hittem elájulok. Képtelen voltam koncentrálni, az egyensúlyi gyakorlatokból rendre kibillentem (ami amúgy nem jellemző rám). Nagy erőfeszítésembe került végigcsinálni az órát, de végül sikerült.
A 4. nap kellemes volt. Élveztem a párás meleget, sokan voltunk megint, de nagyon jók voltak az energiák. Köszönhető ez Lindának is, aki jó érzékkel akkor segített átlendülni, amikor nagyon kellett. Még az izmaim feszültsége sem zavart.
Az 5. nap éjszakai műszakom után mentem, kb. 5-6 óra alvással a hátam mögött. Ezt csak az értheti, aki már átélt hasonlót. Közel 20 órás ébrenlét, benne egy jógaóra, rohanás és 12 óra aktív munka. Ezen bármennyi alvás keveset segít. Szóval fáradt voltam és enervált. Tanakodtam melyik lenne jobb, felkelés után egy órával indulás, vagy kicsi semmittevés és úgy indulás. Az előbbi mellett döntöttem, persze külső segítséggel (Zolim többnyire át tud lendíteni a holtpontokon). Az óra elején úgy éreztem magam, mint egy rozsdás fogaskerék. Aztán szép lassan bemelegedtem. A végére teljesen éber és friss lettem, új energiákkal teltem meg. Szóval megint megérte:))

Továbbra is motiváltnak érzem magam, és rettenetesen kíváncsi vagyok. Egyrészt a fizikai fejlődésre, de sokkal inkább a lelkire. Egyenlőre ez hajt előre. Fizikailag biztos vagyok benne, hogy bírni fogom. A nagy kérdés az, hogy a lelkesedés és kíváncsiság meddig visz előre. Utána pedig meddig lesz akaraterőm és kitartásom, vagyis fejben meddig leszek erős. Azt hiszem ez a kulcskérdés, és ezen fog múlni a teljesítés sikere vagy kudarca.

Biztosan lesznek válaszok. És ha igen, elmesélem. Akár pozitív, ha negatív. Hiszen a kudarcaink is visznek minket előre.
És talán másokat is.

Namaste