Azt hiszem eljött. Ha ez az. Az első heti lelkesedés, erő, energia mintha egyik pillanatról a másikra elillant volna. Nem volt könnyű az első hét sem, nagyon nehezen bírtam a meleget, pocsolyákat izzadtam, de éreztem, hogy élek, hogy szenvedek és annyit kapok vissza, amennyit belerakok. Eljutottam odáig, hogy tudtam a légzésemre koncentrálni, a gyakorlatok kitartása közben lassítani, belelazulni, belemélyülni. Minden órába kicsit belehaltam, nagyon elfáradtam, de éreztem a feltöltődést utána, és a fejlődést közben.
Ehhez képest az utolsó 2-3 órán egyszerűen semmi. Végigdaráltam, szinte mint egy robot, egyiket a másik után, és mire feleszméltem már vége is volt az órának. Nem zavart a meleg, kevesebbet izzadtam, de nem is tudtam odarakni magam. Nem tudtam koncentrálni, magamra figyelni, nem volt energiám, sem motiváció. Segítség, mi történik? Ez normális?
Ami a legrosszabb, hogy le is gyengültem, a hétvége óta torokfájás, köhögés. Persze ez nem tart vissza, nem adom fel, csak valahogy jussak ezen túl!
Szia Flóra!
VálaszTörlésEgyél többet, jobb minőségűt (vitaminok meg ilyenek--ja és ezt is pótold). Néha jutalmazd meg magad csokival, mert megérdemled. És beszélgess velünk az öltözőben, mondd el, hogy picit most nehezebbnek érzed, és szerintem majd újra fellelkesít az, akiben van kakaó (bennem most pont újra van, nemcsak azért, mert épp megittam egyet:D). Meg a környezeted biztat, meg büszke rád? Nekem ez is fontos, hogy tudom, hogy hisz bennem valaki, hogy megcsinálom. Az aggodalmaskodás nem segít.....
Kitartás, jobb lesz, ha közben figyelsz a testedre, és minden újabb óráért megbecsülöd magad, mert - kicsit L'oreal, de- megérdemled!
Köszönöm a bíztató szavakat!!!
VálaszTörlésSajnos bár a jóga jobban ment az elmúlt 2 napban, a betegség rosszabb lett mára, így a mai napot ki kell hagynom és csak reménykedem, hogy holnapra jobban leszek.